Századok – 1878

Állandó rovatok - Vegyes közlések - I.

TÀRCZA. Ill tette tanulmányai tárgyává , s első e nemű dolgozatát folyóiratunknak ajánlotta fel. Kétségtelen nyereségnek tartjuk mi irodalmunkra nézve, ha egy tehetséges író a külföld érdekesebb alakjainak bemutatásával foglal -kozik is — de midőn saját történetünk nagy alakjai közül is oly kevés van méltólag nálunk bemutatva, kétszeresen örvendünk, lia egy oly te­hetség mint Neményi, ki a liolt anyagba életet tud önteni, a hazai tör­ténetből meríti tárgyát. S épen e pontnál tartozunk mi egy helyreigazí -tással, vagy helyesebben félreértett szavunk magyarázatával. Eszünk­ben sem volt Neményit plagiummal vádolni. O ismeri és felhasználta ugyan Kabelaist, illetőleg a franczia forrásokon kívül a franczia feldol­gozókat is — de önállólag saját eszméi keretébe illesztve azokat. Hogy könyvében ez eszmék észrevételek és megjegyzések néha idegeneknck tetszenek, az onnan van, mert sokáig élt Francziaországban ; — mert beleélte magát az ottani világba. Nem idegen forrásra, hanem az idegen­szerű eszmemenetre lehetett hát helyenként ismerni. — A történelmi bizottság jan, 5-én tartott ülésben megállapítá folyó évi költségvetésének egy részét. Ki fogja adni Marino Sanudo befejező részét, az Anjoukori Diploma tariuml. kötetét, Szeréin-megye monographiá­jának I. kötetét, egy kötet okmánytárral, Bercsényi levelei III. kötetét, Mátyáskori Okmánytár III-ik kötetét, s a magyarországi és erdélyi országgyűlési Emlékekből egy-egy kötetet. Az ülés nem fejezte be költségvetését. Az előadó felhívta a bizottság figyelmét, hogy történe­tünknek alig van elhanyagoltabb része mint a XVIII-ik század története. Eljött az idő e hézagon is segítni : de itt már a források óriási tömege mellett kútforrások publicátiójáról szó sem lehet, hanem csak egyes fel­dolgozásokról monograpliiák keretében. Más érzett hiány történelmünk­ben, liogy a szláv nyelvű történeti emlékeket és irodalmat teljesen igno­rálja. Ezen a hiányon is segítni a bizottság feladata. Az is érezhető hiány, hogy a régibb közgazdasági és statistical állapotokat nem ismer­jük, melyekre vonatkozólag pedig a kamarai számadásokban rendkívül sok anyag van felhalmazva , annyira, hogy ezek nyers állapotban pub­licatiójára sem lehet gondolni. Végül óhajtandó volna az európai könyv­tárakban felhalmozott kézirat anyagot is ismerni. Hogyan és mikép értékesítse ezen anyagokat a bizottság — e kérdést egy közelebbi ülés tárgyává tűzte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents