Századok – 1878

Állandó rovatok - Vegyes közlések - I.

TÁKCZA. 109 régiség-osztályát (mert a m. tudom, egyetem könyvtári helyiségei közt o kiállításra alkalmas teremmel nem rendelkezhettek) ezerenkint látogatta a közönség, sőt alighiszsztik, hogy akkor Budapesten megfordult legyen vidéki ember, ki e kötetek megmutatását, ínég a rendes látogatási órákon túl is, nem követelte volna. De ezen megszemléléssel nem elégedett meg a közönségnek nagy része, számos kérdéseket intéztek a muzeumi tisztviselőkhöz e könyvek valódisága, száma, régi története, és különféle esélyei érdekében, hogy alig lehetett kikerülni azt, miszerint mindezekről elébb egy alkalmas egyedirat készüljön, mely e tekintetben is az olvasó közönség kívánságának eleget tegyen. Ezen érdekes tiszttel a muzeumi könyvtárban a régi irományokkal foglalkozó Csontost János úr vállalkozott, munkálkodása eredményeit a föntebb jelzett czikkben találjuk. A mennyi idő a folytonos látogatásokból fenmaradt, azt szerző úr a nevezetes kéziratok behatóbb tanúlmányozásara fordította , s így támadt a 64 lapra terjedő ismertetés , mely irodalmunkban ritkábban észlelhető részletezéssel, és az ilyen szakmához szükséges előkészülettel van tárgyalva. A kétségtelen Corvin-codexekből, (melyek közé a 4. sz. a. leírt Q. Curtius Ruffus-t is számítja, ámbár díszítményi modorában a többitől eltérve Beatrix királyné czímerével bír) tizet ír le, a valószínűleg Corvinfélékböl hármat ; a harmadik sorban : Egyéb kéziratok közt van: latin 19, olasz 2, spanyol 1, összesen 35 kötet. Ezen anyagot a bibliographia követelményei szerint szerző némi egyöntetűséggel, mely az összehasonlítást könnyíti, dolgozza fel, midőn nemcsak a könyvek korát, anyagát, nagyságát, a beírott levelek számát, az egyes fogatok íveit, az írások nemeit felhozza ; lianem a festészeti oldal kellő tekintetével, módot nyújt arra, hogy az egy kéztől vagy egy műhelyből kikerült codexekre azonnal reáismerhessünk. Ezen külsőleges meghatározásokon kívül nem egy jegyzékre, vagy észrevételre akadunk, melyek tanúi annak, hogy szerző úr ezen, nálunk kevesebbé jártas szaknak irodalmával is szerencsésen foglalkozott, úgy hogy még e tekintetben is a felvilágosítást vagy útbaigazítást kereső komolyabb irányú olvasót is ki fogja elégíteni. Ezek az ismertetés fényoldalai, melyek szerző urnák mindenesetre csak dicséretére válnak ; de hogy a nálunk igen is általánossá vált, és nem eléggé kárhoztató egyoldalú túláradás hibájába no essem, és szerző úr iránti őszinte jóakaratomat és dolgozata iránti figyelmemet