Századok – 1877
RÓMER FLÓRIS: Adalék a magyar ötvösség történetéhez - III. 795
804 A HAZAI ÖTVÖS-CZÉHNEK SZABÁLYAI. munkáért szintén 4 forint birság jár. (Vililatorem, excepto septimanali mercedis praemio cum scruitore nemo exerceri faciat.) XVI. A mester-remek-nek (proba seu portio magisterii) ez a rendje : Az idegen egy évig a városban dolgozni tartozzék, hogy jó erkölcsei kitűnjenek ; bemutatni köteles becsületes születési okmányát, és hogy tudományát kétségtelen ezekben, nem pedig vnt lami várban szerezte. így próbára, vulgo mester-remek-re eresztetik, 8 magyar forintot a ezéh perzselyébe tesz le ; ezeknek 3-ad része az egyházé, a többi a ezéhé, azonkívül — unum poculum salutatorium — vulgo keözenew poliar dictum adni tartozik, mely alkalommal minden egyes asztalra két tál ételt, egy pecsenyét és három bor kantát ? (tres vini coctas ?) elégséges kenyérrel kerüljön. Ezek után, ha a ezéhmester kívánja, az ilyen új mester quandam maisam magistericam vulgo mesteraztal nuncupatam köteles adni, ekkor minden asztalra három tál nemesebb és jobb étel járja, hozzá járulván mindegyikhez még a pecsenye elégséges kenyérrel. Italra pedig mindegyik asztalra 4 pint bor számíttatik. Ha ezt Isten segítségével mind teljesítette, ezután mint a ezéh valódi és egész tagja művészetének egészen éljen és gyarapodjék. Megjegyzendő, hogy az, kinél a kívánt okmányok úgy is megvannak, a próbaévtől felmentetik .............. XVIÍ. A remek tárgya egy egybejáró kupa (una quaedam in unum ambulans argentea deaurata et formossisima kúppá*) vagyis ez ezüstből, aranyozott legyen ; szép arany gyűrű, melyben nemes nyolezszögű kő — facie clarissimus vulgo Zincs k\v dictus foglaltatik ; végre helmes pechet et non rostreatum ; ha ezeket hiány *) E helyen az erdélyi ötvösműveket régóta tanulmányozó Deák Farkas szaktárs azon észrevételt tévé, hogy az egybejáró kupa alatt talán nem is azon öblös diszkelyheket kell értenünk, milyenek c debreczeni ezéhszabályok díszlapján lefestvék és ezen kifejezésnek teljesen megfelelnek, hanem azon aranyozott ezüst poharakat, melyek tuczat számra készülvén egymásba rakattak és közös födővel el/.árattak. Tagadhatatlan, hogy ilyenek léteztek, csakhogy ezek már az egymásba rakás miatt is rendesen síma vagy czápás felületüek, nem aranyozottak, minden kivert dísz, vagy kiálló ide-oda hajló tartók nélküliek, és végre nem is kupák, hanem legfölebb egybejáró poharak vagy serlegek. Továbbá megjegyzendő, hogy itten de nna quad&m... foimosiesimu kúppá vau szó !
