Századok – 1877

RÓMER FLÓRIS: Adalék a magyar ötvösség történetéhez - III. 795

795

A HAZAI ÖTVÖS-CZÉHNEK SZABÁLYAI.

HARMADIK, BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY.

Részint összeliasonlitás végett, méginkább pedig, hogy a helyi viszonyok által követett módosításokat is tanulmányozhassuk, felsoroljuk kivonatokban azon czéh-szabványokat, melyeket a fővárosi készletből, kiválaszthattunk.

Az idő szerint következnek a zágrábi ötvöseké, melyek azonban régibb időből valók, minthogy a kérelmezők Lajos király dicső eldödeire hivatkoznak.

1519-ben t. i. Lajos király a zágrábi ötvösek czéhszabályait latin nyelven megerősíti.

A zágrábi ötvösök (Aurifabri Montisgrecensis) Lajos királyt kérik, hogy azon kiváltságokat, melyekkel dicső eldődjei alatt éltek és jelenleg is élnek, és melyeket velük a budai polgárok közöltek, reájuk is kiterjeszteni és kiváltság alakban kiadni kegyeskedjék.

Ezen czikkeknek számozás nélküli sorozata ez :

Minden mester tartozik jó és tiszta ezüstből dolgozni. A ki mester akar lenni, elégséges irományokkal tartozzék bebizonyítani melyik mesternél töltötte tanulmányi éveit (annos sui studii compleverit.) Volt-e engedelmes és hű ; váljon törvényes születésü-e és római katholicus vallásű ? Ily bizonyítványokkal birjanak az apródok {pueri) is, kik e mesterségbe fel akarnak avattatni.

A ki remekelni akar, a kijelelendő műhelyben szükséges, hogy egy kelyhet minden részeivel saját kezével készítsen ;

továbbá, készítsen egy pecsétet, és abba véssen egy paizsot sisakkal.