Századok – 1877
JAKAB ELEK: Brutus kiadásának bírálata - I. 656
658 történeti irodalom. és Berzeviczy kanczellárok, Békés, Blandrata, Gyulai fejedelmi tanácsosok, jóakarói Sclrwendi Lázár és gróf Salm Miklós, Miksa császár hívei, Lengyelországban Zborovszki,Poniatovszki s több főurak, Ausztriában a híres Crato, Miksa császár házi orvosa szintén benső ba rátja, Bátliori István halála után Ernő osztrák főherczeg és Rudolf császár pártfogói. Tizenkét évnél tovább élt ő oly magas, sőt legmagasb állású férfiak, fejedelmek körében, kiknek egy része látásból és tapasztalásból ismerte a Brutus munkája tárgyát tevő időszak történeteit a cselekvő egyénekkel együtt, e történetek egy részében maguk is tényezők voltak, eredeti okiratokból vagy élők ajkairól vette értesüléseit, kik e történeteket maguk is alkották, idegen nemzetiségénél fogva elfogúltnak lenni irányunkban, részrehajlónak az osztrák uralkodók ellenében oka nem volt. Brutus magyar történeti műve I és II. kötetét Toldy Ferencz nagy tekintélyű, halhatatlan tudósunk szerkesztette, a IlI-kat Nagy Iván m. tud. akad. rendes tag. A könyv czíme ez: Brutus János Mihály, Magyar Királyi Történetíró Magyar Iíistóri áj a 1490—1552. I. kötet : ’) II. Ulászló király országlása. Következik a bevezetés ily czím alatt: Brutus Élete és Munkái. Bevezetésül. I—LXXXIV. lap, az író és íródeákja kéziratai hasonmásával. Ezután jő a szöveg 1 — 461. lapon. Toldy legelébb Brutus életíróit említi meg, azután születését, Utazását Európa nagy nemzetei közt, ismerteti átalános tudományügyi munkássága eredményeit, hangsúlyozva különösen az olasz történetírásnak tett szolgálatokat, Forgách nagyváradi választott püspök által még 1563. Magyarországba jövetelre fölszólítatását, elmondja honából eltávozása okát s 1573. az erdélyi fejedelem által Magyarország történetének megírása végett újból meghívatását, megérkezését, ott barátságosan fogadtatását, erdélyi és lengyelországi élményeit, történetírásában előhaladását Lengyelországból eltávozásáig, mikor ismét Magyarországba került vissza; itt Pozsonyban élt 1592-ig s mint magyar királyi történetíró fizetést a magyar kamarai pénztárból vett; ekkor műve érdekében Erdélybe menvén, ott május 15-én meghalt. *) Megjelent Pesten 1863-ban.
