Századok – 1877
SZALAY IMRE: Szalay Ágoston régiség-gyűjteményének ismertetése 586
8ZA.LA.Y IMRÉTŐL. 593 lyes eszejárású ifjúnak drága zsákmányát. Külön említésre méltók még egy »Societas dissimilium infida«-beli tag 1559-dik évi pecsétnyomója; — továbbá H. Rákóczi Ferencz »Pro libertate« czímű, 1706-ban vert dénárjának pénzverő bélyegje. Pecsétnyomókról lévén szó, felemlítjük azon körülbelül 12 db-bólálló, legrégibb alakokkal bíró pecsétnyomó sorozatot, melyeknek valódisága szakértők által kétségbe vonatik ; de melyek még azon esetre is, ha csakugyan hamisak volnának, a fentebbi gyűjteménynek becses kiegészítői. Ugyanis a harminczas években történt főleg, hogy a gyanútlan magyar közönség ezek, úgyszin, tén egynémely ugyanez időtájban készült okmány által félrevezettetett ; a szakértők e készítményekkel nemes Literáti Sámuel nevét szeretik kapcsolatba hozni ; — annyi egyébként bizonyos, hogy most is fordulnak elő hamisított pecsétnyomók. A pecsétnyomókon kívül 81 db pecsét — és más gyűrű, ezek között nevezetesen egy B-vel s a nap és holddal (királyi jelvény) vésett Árpád-kori ezüstgyűrű, továbbá »Wenceslaus de Lucse« pecsétgyűrűje s egy Szt.-István korabeli, köszörületlen drágakövekkel kirakott gyönyörű filigraine mívü aranygyűrű méltók az említésre; — végül még 16 db vésett római kő, — 28 db, czímerekkel igen finoman vésett foglalat nélküli középkori kő és 4 db pasta és kagyló faragás, egészítik ki a gyűjtemény ezen osztályát. S ezzel búcsút véve a királyi és fejedelmi nevektől az iparos polgári osztály felé fordulunk ; mert a most következő tárgyaknak túlnyomóan legnagyobb része ezen osztály, — s az egyszerű házi élet köréből származik, sok érdekes világosságot vetve hazánk középkori magánviszonyaira. — Kezdjük itt Szalay Ágoston egyik specialitásával a bábsütö formákkal, milyeneket a nemzeti, a kassai s a pozsonyi múzeumok, a külföldiek közül a nürnbergi »Germanisches Museum« csak egyes példányokban, magánosok pedig épen nem, vagy alig mutathatnak föl. A mint ez a világon igen sokszor történik, ez a gyűjtemény is a véletlennek köszöni létesülését, 1862-ben ugyanis Szalay Ágostonnak sopronyi váltótörvényszéki elnök korában Eypeltauer nevű díjnoka, — ki tudta róla, hogy szenvedélyes régiség-gyűjtő, — vételre Századok. 39
