Századok – 1877
SZALAY IMRE: Szalay Ágoston régiség-gyűjteményének ismertetése 586
594 SZALAY ÁGOSTON GYŰJTEMÉNYE ajánlott egy, bábsütő tesvére birtokában volt régi bábsütö formát, mely a gyermek Jézusnak a napkeleti bölcsek általi imádását ábrázolja, s melynek szépségét és műrégiségi becsét Sz. A. rögtön fölismervén, szokott szívósságával fáradhatatlanul fölkutatta nemcsak az összes sopronyi bábsütők műhelyeit nevezetesen pedig padlásaik minden zegét-zugát, — hanem ez időtől kezdve szabadságideje egyrészét is mindig e czélra szentelte, úgy hogy alig van Magyarországon és Királyhágón túl város, melyben bábsütőforma keresés végett meg ne fordúlt volna; sőt kutatását kiterjesztette Alsó- és Felső-Ausztria, Salzburg és Bajorország nem egy városára is, úgy hogy ez időtől fogva, ha más régiséget nem is, de néhány bábsütő-formát minden évben bizonyosan hozott haza htjából; így szaporodott föl az általa gyűjtött formák száma 115-re, melyekről, nevezetesen pedig azok metszéséről mint hazai iparágról szándéka volt egy külön monograpliát írni ; a kérlelhetetlen halál azonban elragadta őt, mielőtt e tervét valósíthatta volna. Első pillanatra tán különösen hangzik bábsütő formákat gyűjteni ; ámde ha előre bocsátjuk, hogy az akkori bábsütő formák lényegesen különböztek a mostaniaktól, melyek művészi becsre valóban legcsekélyebb igényt sem tarthatnak, ha megemlítjük, hogy az akkori formákon előfordúló, történetileg nevezetes személyeknél arczkép hasonlatosságot, az öltözetekben tökéletesen correct stylszerüséget találunk ; ha meggondoljuk hogy az alakok kidomborítására ép olyan számítás kellett mint akár a pecsét, akár az érembélyeg vésésnél, bizonyára nem fogjuk a régi, bábsűtő-forma faragótól sem megtagadni azon épen nem utolsó helyet, mely őt a magyar kézmű-iparosok között megilleti. — Hogy pedig a bábsütő-forma metszést, magyar lcézmű-iparnak nevezzük : arra két okunk van : először az, hogy a magyaroi’szágiak valamennyi többi formánál sokkal jobbak, másodszor pedig az, hogy épen a legrégiebbeket és legszebbeket, melyek kerek alakúak, műnyelven debreczeni korongnak vagy debreczoni kereknek (Debreziner Scheibe) hívják. Noha tán máris egy kissé bőven szólunk e tárgyról, legyen szabad annak újságánál fogva még egyetmást fölemlíteni, mi szorosabb értelemben véve, alig tartozik egy gyűjtemény rövid
