Századok – 1877

PAULER GYULA: A magyarok megtelepedéséről - II. 481

PAULER GYULÁTÓL.

491

még a XVII. században is, teszem Szalárdynál, a magyarban Borén nevet visel. Saruvárt pedig — toll vagy leírási hibát tévén föl írónkban — Sasvárnak tartom, mely a Morva innenső partján fekszik, ott hol már a hegyek kezdődnek. Sasvárral szemben fekszik Strázsa, oldalvást az erdélyi Ktiküllöre emlékeztető Ivukló és Székelyfalva, mind nyomai annak, hogy itt határ volt, melyre különös gondot fordítottak.1) Azt sem kell feledni, hogy a Sasvár fölött fekvő Holicsnak magyar neve a középkorban Újvár volt; hogy a még valamivel följebb esőSzakolcza területét

II. András még 1217-ben »rudis et deserta,« zordon és puszta földnek nevezhette,2) s hogy a határt itt, a Miava fölött, Holies és Berencs irányában Szent-László állapította meg ; úgy tudta legalább a királyi kanczellária Nagy-Lajos király idejében (1347). Ez egyúttal érthetővé teszi azt is, hogy IV. Henrik még 1086-ban is a prágai püspökségnek sokat vitatott határ-levelében »regione Moravia usque ad fluvium, cui nomen est Wag« beszélhetett, még kétes lévén akkor is a határ Magyarország és Csehország közt.4) Úgy látszik, hogy a püspökség a Yágmentében

1) Podliraczky : Béla király névtelen jegyzőjének könyve 280. 1. Boronát Brunowkának, Saruvárt Ung-Hradiaclinak tartja ; Bárdosy már Brünn és Olmüczre, mások Berencs és Sasvárra gondoltak. Szabó Károly a névtelen jegyző magyar fordításában (50. 1. 4) 5) jegyzet) Borona alatt a trencsény-megyei Varint, tótul Várnát érti, mi föltenné, hogy a magyarok a Kárpátok közé mélyedtek ; Sáruvárt pedig ajablunkai szorosnál található némi sánezok közül egyre magyarázza, feledvén hogy legalább is valószínűtlen, hogy ily köves, hegyes vidéken minden analog eset és a dolog természetének daczára »sárból hányt vár« lehessen.

2) Cod. Dipl. III. 1. 109. 1.

3) Nagy Lajos Laczkfi István erdélyi vajdának Simontornyát adományozván, éulemci közt fölemlíti: »Partes regni nostri in ... . confiniis Bohemie habitas et per Bohemos occupatas ab eisdem Bohemis per suas veras metas, per sanctissimum Regem Ladislaum positas et erectas recuperando.« Az oklevél — melyre már Pray hivatkozott — egészben még kiadatlan, s eredetben az országos levéltár kincstári osztályában van (W. R. A. fasc. 593. nr. 0.). Mit foglalt ekkor vissza István vajda, olvasható Szalaynál II. 161. 1. Horváth Mihálynál II. 211. 1.

*) Cod. Dipl. VII. 4. 54. 1.