Századok – 1877
PAULER GYULA: A magyarok megtelepedéséről - II. 481
490 A MAGYAROK MEGTELEPEDÉSÉRŐL. Marchföldre, legalább a korneuburgi és wagrami magaslatokig, és Morvában, a Thaya síkságára, a mai Lundenburg, Gröding vidékére; sőt vannak történeti nyomok, hogy némely morván, túli részek csak Szent-István és Aba Sámuel idejében kerültek a csehek és osztrák őrgrófok birtokába.x) Maga Anonymus is ilyesmit sejtet, midőn munkája végén (57. fej.) beszéli, hogy Zsolt a csehek felé a határt a Morva folyóig tűzte ki : » azon föltétel alatt, hogy fejedelmük évenkint adót fizessen a magyar vezérnek.« E mondatnak nem igen volna értelme, ha a határ már Árpád idejében is a Morva lett volna, s ha nem értjük alattomban, hogy Zsolt, mintegy cserében az évi adóért vonta vissza a határt,mi által Anonymus ugyan azt, mi hadi szerencsétlenségnek volt következménye, egyességnek tulajdonítja; de egyszersmind megengedi, hogy az Árpád-kori határnak végpontjait a Morván túl is kereshessük. Anonymus — ha szabad két hasonló helyből következtetni — az usque-usque kifejezésekkel a jobbra-balra eső végpontokat szokta jelölni,2) még pedig—talán véletlenül — mindkét esetben először a balra, azután a jobbra eső pontot említvén. Sem a dolog természete, sem'Anonymus elbeszélése nem engedi föltennünk,— ha szavait akarjuk magyarázni, az ő álláspontjára kell helyezkednünk, még ha az általa elbeszélt dolgok nem is volnának valók, — hogy a Trencsény, Beczkó, Bán elfoglalásától jövő magyarok a Kiskárpáthokon, a Búr erdején átjutottak volna a mai pozsony-megyei hegyentúli járás síkságára ; hanem valószinüleg délre lekerülve Pozsony, Dévén felül érték a Morvát és lovagoltak fölfelé a folyam mentében. Az előttük fekvő lapályt északra, a Miaván túl, hegyek zárják el. Balra a lundenburgi síkság a Thaya és Schwarzawa mentében lassan emelkedik, s csak Brünnél kezdődnek a kissé magasabb hegyek. Én tehát hajlandó vagyok Borona alatt Brünnt érteni, melyet a cseh-morvák, a magyar nyelvnek kimondhatatlanúl : Brno-nak hívnak, s mely azért *) Cod. Dipl. IV. 4. 40. 1. bár Dudik az ott idézett okmányt (Geschichte von Mähren II. 166. 1. 2) jegyzet) koholtnak tartja. 2) Árpád Szerencsnél állván, homlokkal délnyugatnak elfoglalja a földet: usque ad Sovyon et usque ad castrum Salis. (Cap. 17.) Később, hason állásban, a Zagyvánál táborozva meghódítja a földet : usque ad fluvium zogea et usque ad silvam zepus (Cap. 32.)
