Századok – 1877

PAULER GYULA: A magyarok megtelepedéséről - II. 481

PABLER 6Y0LÁTÓL.

489

Ugylátszik, hogy a magyarságnak etknograpliiai határa volt akkor — csekély kivétellel — a mint most mondanék, az országnak politikai határa is. Legalább az északi határokra nézve Anonymus elbeszélése, mely ott, hol saját korától elütő dolgokat tartalmaz mindig figyelemre méltó, ilyesmit gyaníttat. Midőn Árpád, a honfoglalás elején. Szerencsnél táborozott minden földet elfoglalt a Sajótól a sárosmegyei Sóvári^jaely pont a lengyel-magyarkrónikaszerint is határ volt mégSzent-István idejében Magyar ésLengyelországközt.*) Később elküldék a magyarok »Borsot Bunger fiát, tekintse és erősítse meg az ország határait a lengyelek felé és építsen alkalmas helyen várat védelmükre« : és Bors — megjárván a Tátra vagy talán csak Szornolnok és Kassa hegyeit — ez alkalmas helyet várra a mai Borsodban, a Boldva vize mellett találta.2) Ugyan ö épité a mai Barsban, a csehek és lengyelëTc 'ëTîen a G aram mellett Bars várát, és valamivel följebb Borsed-Zólyomot, mely vagy a mai Zólyom vagy közelében feküdt: míg Árpádról olvassuk, »hogy a Zagyvához érve, minden földet meghódított a szepesi erdőig.« 3) Ha tehát föl nem teszszük, hogy Bors az ország közepébe építette a végvárakat : meg kell engednünk, hogy legalább még akkor az ország északra nem birta mai határait.4)

Északnyugatra —■ folytatjuk Annonymust — elmentek a a magyarok a Morva folyóig, és megállapiták a határt, Boronáig és Sárvárig: »usque ad Boronám et usque ad Saruvár.« s) Nem való. színű, hogy a magyarok a kis Morvánál megálltak volna, s ne terjeszkedtek volnaki a folyam túlpartján fekvő rónára, a mai ausztriai

északibb részekre, s a moldvai hegyekre levonva 500 mérföldet, marad a szövegbeli 2500 mérföld.

*) »Omnia loca sibi vicina subjugavit .... usque ad castrum Salis« Anonym. C. 17.

2) Anonym. C. 18.

3) Anonym. C. 32. 34.

4) A mit ugyancsak Borsnak határjárásáról Anony. (57.) Zsolt idejében olvasunk : abban már a III. Béla korának fölfogása tükrözik, s az nem tarthat számot azon hitelességre, melyet a tiszta hagyománynak tulajdoníthatunk.

5) Anonym. C. 35.