Századok – 1877
BOTKA TIVADAR: A horvát jogtörténelem megírása egy jeles nőtűl 453
KÜLÖNFÉLÉK. 453 firmiter committimus et mandamus, ut dictum Comitem Joannem Zriuÿ, si qua in re te requisiverit, tuamque opem imploraverit, uon solum beneuolet admittere et audire, verumetiam in causis iustis ac legitimis, penes aequitatem, ipsuin commendatum liabcrc, bonoque iuvare, ct si uspiam possibile fuerit, in transigendo inter ipsum et Patrueles suos, dictae baereditatis paternae negotio, postquam iurium ct consuetudinum Regni istius nostri Hungáriáé non est peritus, omnem bonam et efficacem operam ej non gravatim locare, beneque in rebus suis dirigere velis ac debeas. Executurus in hoc benignam et omnimodam voluntatem nostram. Datum in arce nostra Regia Pragensi, vigesima quinta die mensis Januárja Anno Dominj Millesimo Sexingentcsimo quarto : Rudolphus in. p. Himelreich m. p. KUlceim : Magco Joanni Drascouith de Trakostliian, Regnorum nostrorum Dalmatiae, Croatiae, et Sclavoniac Bnno, ac Cubiculariorum Regalium in Hungária Magistro et Consiliario nostro, etc. Fideli nobis dilecto. Szerémi. A HORVÁT JOGTÖRTÉNELEM MEGÍRÁSA EGY JELES NÖTŰL. A délszlávok, tehát a vélünk nyolez százados kapcsolatban elő horvátok jogtörténelmének készülő megírása, hivatva van nemcsak tudományos tekintetben, hanem egy női szellemi erőnek nagy fokú kifejlettsége által is, egész figyelmünket magára vonni. Ugyanis, a múlt őszi cs téli hónapokban, Zágrábban tartózkodott egy nevezetes tudós északi szláv sarjadékú nő, azon czéllal, hogy a délszláv népek által megírandó jogtörténetéhez szükséges kútforrások s adatok gyűjtésében, mint már másutt, úgy ott is eredményesen működhessék. Nevének hasonlatossága és hangzata után ítélve, hajlandó lettem volna, őtet az egykor hazánkból Báthory István lengyel király és Nagy Péter orosz czár korában kiköltözött magyar családok utódjának tartani, de egy alább megnevezendő ottani barátom értesítése szerint, erre adatok és saját ilyetén női tudása nemlétében, szerencsét nem arathattam. Azonban c nélkül is tiszteletünk méltó tárgya ezen nő, s azon föltevésben, hogy az általa elvállalt tudományos munkában, a magyar-liorvát jogkapcsolat iránt, jogtudorhoz illőkép részrehajlatlaunak fog bizonyodni, innét Történelmi Társulatunk székhelyéről is üdvözöljük őtet. Neve: »Ewrci Julianna.« E ritka hajlamú hajadon szent-pétervári születés, szülői elhaltéval csupán önkeble hangulatát köpetve, egészen tanulásnak szentelte Századok. *. 30
