Századok – 1877

CSONTOSI JÁNOS: Adalék a magyarországi czigányok történetéhez 454

454

KÜLÖNFÉLÉK.

magát s különösen a jogi tanulmányok szcretcte által lekötve, azokban a némethoni fő tanintézetekben oly előmenetelt tett, hogy a szokásos szigorlatnak magát alávetvén, a jogtndori koszorút kiérdemelte, melynek szövegét fennidézett barátom közléséből itt adom :

»Summis Auspiciis Regis Augustissimi, Potentissimi, Joannis, Domini Nostri Clcmentissimi Universitas Lipsicnsis, Rectore Magnifico Ilerrmanno Brockhnus (pl.tit.) Decano Carolo Adolpho Schmidt J. U. Doctorc Juris Romani Professore, Virgo Generosissima .atque Doctissima Joanna de Ewrei, quae examine, quod Rigorosum dicitur, cum laude superato, gradum Doctoris Juris Utriusque, collatis in eam summis honoribus lite adepta est.« (A keltezést és aláírásokat elfeledé barátom közleni.)

Mindezeket hiteles tudósításából merítvén, igen tisztelt barátomnak Molnár Antal királyi tanácsos és nyugalmazott zágrábi jogtanárnak, készséges közléséért szíves köszönetemet nyilvánítom. Ki ezen ritka szabású nőről, tapasztalása és hiteles bizonylatok után azt is feljegyzé, hogy az európai fő cultur nyelveken kívül, a latint majdnem tökéletesen s folyékonynan beszéli. Europa fővárosaiban Páristól Zágrábig minden nevezetesebb tudományos intézetet meglátogatott, anyagot gyűjtve szándékolt munkájához s egész társzekérnyi könyveket szerezvén, immár hazájában viszautazott, azon Ígérettel, hogy jövő évben a megkedvelt Zágrábot ismét fölkcrcsendi. Tiszteletére s ottaui látogatása emlékezetéül, távozása előtt, nevezett barátom, ki köztudomásúlag Koráénak (latin, horvát és magyar nyelven egyenlőkép) szeiencsés utánzója, egy kedves latin ódával lepte meg, melynek több nyomtatványai a Neva partjain immár szét vannak terjedve. Mutatóéi álljon itt kevés szavakban sokat mondó egy strófa :

»... Vetusto de genere Ewrei Prognata felix menteque cordeque Ac Universo in Jure Doctor Zagrabiae modo agit Joanna, ut etc.«

Botka Tivadar.

ADALÉK A MAGYARORSZÁGI CZIGÁNYOK TÖRTÉNETÉHEZ.

A Nemzeti Muzeum könyvtára újabban a gümörmegyci küvocsesi Daucs-család levéltárával gazdagodott, melyet Danes László kövccscsí földbirtokos úr oly föltétel alatt bocsátott a Nemzeti Muzeum rendelkezésére, hogy itt a család tulajdonjogának föntartása mellett, örök le-