Századok – 1877
HUNFALFY PÁL: Jung „Boemer und Romanen” czímű művének ismertetése - II. 425
430 TÖRTÉNETI IRODALOM. előtűnnek az oláhok, azonnal panaszt hallunk a pápától 1234-ben, mint látni fogjuk, meg III. László királytól 1284-ben, mint Magyarország Ethnographiájában (505. lapon) olvasható, hogy az oláhok magokhoz csábítják a nem-oláhokat. Mennyire nem igaz a magyarok elkülönödése a többi lakosoktól, bizonyítják p. o. Máramaros-megyének nemes családjai, melyek közt magyar van 140, rumun 200, orosz 32.') Ugyan ily bizonyságot tehetnének Bihar, Arad, Krassó stb. magyar megyék , Hunyad, Alsó-Fejér, Felső-Fehér, Szolnok stb. erdélyi megyék. A rumun családok megnemesedése pedig nem történt 1848 után, hanem a múlt századok folytában. A másik állítás kapcsolatban van emezzel. Jung és más osztrák írók — a kiknél, úgy látszik, azt elv nem akarni tudni, a mit historicusnak lehetetlen nem tudnia — szeretnek magyarok nyúzásáról s a nem-magyarok, jelesen a szlávok és rumunok rabságáról beszélleni ; mintha 1848-ig a magyar alkotmány nemzetiségi táborokra osztotta volna a lakosságot. Azt nem akarják tudni, hogy nálunk, mint egyebütt, a hol a középkori romángermán jus publicum divatozott, nemes és nem-nemes osztály volt, s hogy a nemes osztályhoz nemcsak magyarok, hanem németek, szlávok, rumunok is tartoztak ; a nem-nemesi osztálynak, vagy a »misera contribuens plebs«-nek ellenben a magyar nyelvű parasztság tette vala nagyobb részét, számosabb lévén akár a szláv, akár a rumun parasztságnál. Senki sem mondja ma, hogy a középkori román-germán jus publicum, a mely nálunk is 1848-ig uralkodott, ideális állapot volt : de másfélül nem szabad elferdítve adni a történeteket. Jusson eszébe Jungnak, hogy a nemesítési jog a király kezébe volt, a ki Becsben székelt, s a ki nemzetiségi tekintet nélkül gyakorolta azt a jogát. Az erdélyi fejedelmek sem válogatták a nemesíthető embereket ; oláhok százankint, ezrenkint lettek nemesekké. Azon oláh parasztok Biharban, a kik, mint Jung mondja : »unter magyarischer Knechtschaft muthlos dahinlebten« nagy részben a nagy-váradi oláh püspök jobbágyai voltak. Jusson eszibe Jungnak, hogy azon tömérdek J) Máramaros-vármegye egyetemes leírása, szerkeszté Szilágyi István. Budapesten, 1876. 297. lapon.
