Századok – 1877

HUNFALFY PÁL: Jung „Boemer und Romanen” czímű művének ismertetése - II. 425

TÖRTÉNETI IRODALOM.

429

núsítja, mint : ablak, asztal, asztag, gereblye, garmada, kalász, király, nádor, ispán, kereszt, koma stb., s a tiszántúli és erdélyi magyar nyelv ugyanazon szlovén kifejezésekkel él, amelyekkel a tiszáninneni és a dunamelléki magyar nyelv. Egy és ugyanazon szlovén hatás alatt képeződött a keresztyén magyar nyelv, — s ez a legdöntőbb tanúság czáfolja meg Mommsent, Jungot és valamennyi rumun írót, kik Erdélyben Trajauustól fogva szakadatlan következést látnak a mai rumunokig.

Jung a magyar nyelvnek ezen föltűnő sajátságát, minélfogva a rumun hatás nélkül képeződött, nem magyarázhatja meg avval, a mit a 102. lapon mond : »Mindenek előtt ki kell emelni a különbséget, mely a régi római s a középkori magyarnémet gyarmatosítás közt van. Ez eleitől fogva kizárólag nemzeti jellemű, csak a beköltözők teszik vala az uralkodó nemzeteket, a régibb lakosság jog nélkül szűkölködvén, rabságban élt napjainkig: győző és legyőzetett közt összeolvadás nem történhetett, egy magyar, székely vagy szász sem vett volna feleségűi oláh nőt. Ellenben a római császárságban a nemzetek összeolvasztása volt az uralkodó szabály.« A dákok, úgymond más helyen (a 104- lapon), a római civilisatio minden áldásában részesülőnek : ellenben a bihari oláhok még 1848-ban is a magyar szolgaságban gyáván élnek vala (unter magyarischer Knechtschaft muthlos dahinletben), midőn az erős móczok már föltámadtak volt (a 287. 288. lapon). Még a 312. lapon is megemlíti a magyarok és mások nyúzásait (die Schindereien der Magyaren u. anderer Ungarn) stb. stb. — Ezekben Jung kétféle állítást terjeszt az olvasó elé. Az első szerint az utóbbi beköltözők, úgymint a magyarok, székelyek, németek az előbbi lakosoktól a immunoktól, nemzetileg és társadalmilag elkülönözve éltek. — Ezen állításra egyéb nem szolgáltathat alapot, mint a németeknek ismeretes különválása, melyet a kiváltságaik és ezek oltalmában fejlődött czéheik mozdítottak elő. A német elzárkózás ellen a magyar nemességnek is gyakori panasza volt. De a magyarok soha és sehol nem tartották magokat elkülönözve a többi lakosoktól. Jung ezt állítván , nem mond történelmi valóságot, hanem csak azt bizonyítja vele, hogy nem ismeri, vagy nem akarja ismerni Magyar- és Erdélyország ethnographiai történeteit. Alig hogy