Századok – 1877

HUNFALFY PÁL: Jung „Boemer und Romanen” czímű művének ismertetése - II. 425

428

TÖRTÉNETI IRODALOM.

előliből (bolgárül Bdyn), a melynek püspökje előbb a preslavi bolgár pátriárka, utóbb pedig a Basilius arany bullája szerint az ocbridai bolgár érsek alá tartozik vala.

Ebből is csak azt kell következtetni, hogy akkor Erdélyben még nem valónak oláhok — vagy ha igen, pogányok valának. Ugyan ily következtetésre jutunk Sz.-Bruno leveléből is, ki Szt.Istvánunk vendége vala egy ideig (»cum moram facerem in terra Ungrorum«) s attól ment a besenyőkhöz (ad omnium paganorum crudelissimos Pezenegos) téríteni azokat. Öt hónapot tölte nálok, földjöknek három részét járván be, (a negyediket mellőzte), de csak harmincz lelket bírt megtéríteni. Bruno Galliciának keleti részébűi, a mai Bukovinából, került a besenyőkhöz, s ott hallott valamit a fekete, azaz erdélyi magyarokról is, a kikhez már Sz.-Péter első követsége járt, azaz, kik között már terjeszkedni kezde a kereszténység. ( Audivi enim de nigris Ungris, ad quos quae nunquam frustra vadit, Sancti Petri prima legatio venit.) Bruno öt hónapig időzvén a besenyő népnél, s három részét járván be annak, talán csak akadt volna keresztyén oláhokra is, ha voltak ott illyenek : vagy pogányoknak képzeljük ? — Lehet, hogy Erdély már Sz.-László ideje előtt uralta a magyar királyt : az bizonyos, hogy László rendezte politikailag és egyházilag, mert ő lön Erdélynek pátronusa. Valamint a zágrábi püspökség a horvátokat, úgy az erdélyi püspökség az erdélyi lakosokat a nyugati egyházba vitte s tartotta meg abban. Ha tehát pogány oláhokat képzelünk Erdélyben, azok okvetetlenűl a római egyház híveivé lesznek. — Jung se Sz.-Bruno levelét, se a másik körülményt, nem tekinti. De ezeknél is nagyobbat mellőzött.

Ha Erdélyben a magyarok megszállásakor oly számosán lettek volna az oláhok , hogy a közzéjök jutott szlávokat is magokba olvaszthatták : az oláh nyelvnek nyomai okvetetlen rajta mutatkoznának a magyar nyelven. Az összes földön, a melyet a Kárpátok körülfognak, kétféle népet, a szlovént (a régi Pannóniában és a nyugati Kárpátokon innen való Moraviában) s az oláhot (a Tiszán túl és Erdélyben) találtak volna az új megszállók. Mind a két nép nyelvének egyaránt lett volna hatása a magyar nyelvre. A szlovén nyelvét, sok, igen-igen sok kifejezés ta-