Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857

- 30 — szövetségek alakultak klastromok és szerzetek közt, azután példájokra a XlV-ik században világi szövetségek támadtak1

), természetesen az egyház pártfogása mellett vallásos, jótékony és világi czélokból : közös vallásgyakorlatok, együttes megjelenés a körmeneteken, az elhányt szövetséges tag díszes eltemetése, misék tartása azok lelki üdveért halálok évfordálata napján, közös védelem szükség és veszély idejében s közös lakomák. Minden ily szövetség valamely egyházhoz csatlakozott, abban oltára volt, melyet gyertyával látott el. Ugyanazon szükség, mely ez egyleteket nyugoton létrehozta, a közös védelem és kölcsönös gyámolítás szükségének érzete, nálunk is teremtett ilyeneket még pedig egyháziakat és világiakat egyiránt. Már a XlV-ik század végén találkozunk az erdélyi szászok közt ilynemű egyházi szövetkezésekkel2

) — sa következőben már világiak is fordulnak elő, természetesen összeköttetésben az egyházzal — a mint ez a középkorban másként nem is lehetett. Ilyen volt a rima-szombati mesteremberek Szent-Mihály arkangyal oltáráról nevezett czéhe is, mely már a XY-ik században fenállt és működött. Ezen ezeknek vagy szövetségnek tagjai voltak az ottani ötvösök, asztalosok, kovácsok, szíjgyártók, nyereggyártók és csiszárok (azaz : fegyveres kovácsok), a magok külön mestereikkel és önálló iparosaikkal. Ezek választák évenként közgyűlésben az egyetemes szövetség czébmesterét és két dékánját, kik annak igazgatását vezették, folyó ügyeit intézték, szedték a bírságokat, ítéltek a fenforgó viszályos és kisebb bűnügyekben rágalmazási és szitkozódási perekben, — a főbenjáró bűnök kivételével : mert ezek fölött nem a város, még kevésbbé a szövetség főhivatalnoka, hanem a földesúr ítélt. E szövetség is szoros kapcsolatban állt oltárával: tag;ai minden harmadik vasárnap egy - egy dénárt fizettek viaszk vásárlására vagy az oltár szükségeire. Minden újon belépő tag adott két forintot s az oltárra 2 font viaszkot, és azt mindaddig 1) Kriegk : Deutsches Biirgeríhum im Mittelalter 179-ik 1. 2) Fabricius Urkundenbuch zur Geschichte des Kisdér Kapitels 252-ik 1.