Századok – 1876
Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857
— âi -ő látta el gyertyával, míg e kötelezettség egy újabb belépő tagra nem szállt, sőt az inas is, midőn főlszabadúlt — tehát mielőtt tagjává lett a szövetségnek — tartozott az oltárnak egy font viaszkot adni. Többire nézve e szövetség a czéhek egyeteme volt : s abban kül nbözött a németországi ezéhektől s az itteni és hazai kalandos társaságoktól, hogy a társaságba állt czéhek összes mestereit magában foglalta, míg ezek tetszés szerint alakúltak egyes czéhekből, a nélkül, hogy minden mester tagja lett volna, vagy küönböző polgárokból, kik aztán csak a temetkezési betegsegélvezési vagy lakomározási s természetesen az oltár segélyezését tűzték ki föladatokká. Természetes vala tehát hogy a rima-szombati szövetség szorosan körül írta a mesterek és segédek közti viszonyt is: az aranyműves inas csak három év múlva szabadulhatott föl, s ekkor mestere csuhával, kalappal, inggel s minden szükségessel ellátta. A többi inasok is 3 év múlva szabadúltak föl s elláttattak a szükségesekkel — csak az asztalos szabadúlt föl két év múlva, de a fölszabadúlási díjt ez is 3 évre tette le. Az újon belépő mesternek igazolnia kellett, hogy betöltötte évét mesterénél, jó hírű és törvényes származású: ez esetben lia szegény volt, a belépési díjak lefizetésére várakoztak egy évig. A helybeli mester fia, valamint az olyan új tag is, ki egy ottani mester özvegyét vette el, csak féldíjt űzetett. A segédek tartoztak kitölteni a szegődségi évet s akkor is kétheti fölmondások volt. A különböző természetű mesterségek ily módú szövetkezésének egyik oka az volt, hogy egyes mesterségeket aránylag nem sokan űztek. A reformatio elterjedése azonban e szövetségek létalapjának egyik felét a közélet gyakorlatából kitörőivén : azok megszűntek vallásos és mesterségi egyletek lenni — s csak ez utóbbi rész az egyes iparágak mestereinek szövetkezése maradt fön. Többé nem kelle oltárt tartani a templomban, közmenetekre menni — a kiváltság levelekből az erre vonatkozó pontok kimaradván, ezek átalakúltak czéhszabályzatokká — melyek tudvalevőleg olyanforma jelentékenységgel bírtak, mint mai napság az alapszabályok. De a gyakorlat, hogy kisebb czégek közös