Századok – 1876

SZ. S.: A kalandosok történetéhez 87

88 TÁRCZA. tastropliája ol nem némítja a harczot. Könnyű diadalát a budai Szent-Györgynapi országgyűlésen (1526) Verböczy léhaságának köszönlieté: a nagy szónok, agitator és törvénytudó oly középszerű politicusnak bizonyult be mint nádor, a kormányzat élén, liogy semmi csoda sem volt, hogy épen saját pártja mérte fejére a csapást. Egy 1559-iki levél szerint a kalandosok szövetkezése Lajos király tudtával és megegyezésével alakúit. Batthyány Ferenez, e levél írója eme szavaiból azt következtetik, hogy c társulat akkor alakúit, s azért vette föl a kalandos czímet, hogy valódi czéljait a névvel eltakarja, miután a törvények az egyesületeket és szövetkezéseket eltiltották. A dolognak meg van a maga valószínűsége, habár mind az 1446-iki Vl-ik, mind az 1519. XLIV-ik törvény nem az egyesületeket és szövetkezéseket, hanem a főurak közti confocderatiokat, melyek rendesen valamely nagyralátó terv kivitelére alakultak, tiltották el. A kalandos szövetkezések tudtomra sohasem voltak eltiltva : sőt a kecskeméti kalandosokon kívül is akárhány lehetett az országban, csakhogy fájdalom, ma már mit sem tudunk rólok, mert hogy a kecskemétinek legalább neve fenmaradt azt is egyedül politicai szereplésének köszönlieté. S minő kevés az, mit Hornyik János Kecskemét városának nagy szorgalommal írt mo nographiájában (I. k. 186 s köv. 11.) e tárgyról össze tudott hozni, daczára, hogy minden ismert adatot fölhasznált. A kecskeméti kalandosokon kívül a magyar korona területén mai napig még csak négy kalandos testületet ismerünk : három Nagy-szebeniröl 1872-ben nyertünk tudomást boldogúlt Seivert Gusztávnak „Die Brüderschaft des heiligen Leiehnahms in Hermannstadt," (Archiv neue Folge. X-ik k. 315 s köv. 11.) czímü becses értekezése s a negyedekről, a segesváriról, Fabricius által »Urkundenbuch des Kisder-Kapitels« czíin alatt a napokban kiadott tartalmas gyűjtemény nyomán. IIa igaz, hogy a kecskeméti II. Lajos alatt, s plane 1526-ban alakúit, akkor a másik négy, századokkal régibb ennél. S lia látjuk, hogy a segesvárit egy könyvborítékon használt pergamen, a szebenieket egy pár misekönyv czímirata s egy lomtárba rekett számadási jegyzék menté meg az örök feledékenységtől, nem fogjuk valószínűtlennek tartani, hogy eljön az idő, midőn a középkori, nagy és szélesen elterjedett egyleti és társulati életről biztosabb is. mereteink lesznek s e kérdés is végmegoldást nyerend. llisz átalán nem rég az ideje, hogy a mívelődéstörténeti adatokat komoly figyelemre méltatni, gyűjteni kezdjük.