Századok – 1876

SZ. S.: A kalandosok történetéhez 87

TÁHCZA. 89 Közönségesen tudva levő dolog,hogy a kalandosok a római »Calandae« töl vették nevöket, mert minden holnap első napján jöttek össze, továbbá, hogy Németországban s másfelé is nagyon el voltak terjedve a »Kalandsbrnderschaftok.« Nem is valószínűtlen, hogy »kecskeméti kalandosok is ezen elterjedt társulati nevet alkalmazták magukra, mert a magyar »kaland« szó új keletű, még Párizpápai sem ismeri s a kalandos társakat mint „consortes"-t magyarázza, és különben, is a társulat czégc, egész szervezete alkalmas volt politicai czélok leplezésére. A középkorban főként a városokban nagyon elterjedt társas és egyleti élet egyik nyilvánúlása volt. Mint »temetkezési egylet«-nek czélja a társaság tagjainak s azok családjainak ünnepélyes temetéséről gondoskodni, továbbá az elhalt tagok lelkeiért miséket szolgáltatni, s a városban levő idegeneket, lia a halál ott érte őket, a végtisztességben részeltetni. A társaság tagjai kötelesek voltak elhányt társaikat a szent kereszt elől vitele mellett kikísérni a temetőbe, s a városi pap pedig minden quatember (azaz : a reminiscorc, trinitatis, Exaltatio és Lucia előtti szerda, péntek és szombati böjt napok) alkalmával az elhunytak neveit megemlítni. Ez volt az egyházi czél, mely a középkor kezdetének erős meggyőződésen alapúló vallásos szellemébe nagyon beillett. De a mint e szellem hanyatlott, a világi czélok nagyon is előtérbe nyomúltak, nem volt többé elég a toi-, mely a temetést követte : a Calandack zajos összejövetek, víg lakomák napjaivá s a temetkezési egyletek lakmározási társulatokká lettek. A Fabricius és Seivert által közzétett névsorból látjuk, hogy a város élén alló polgárok s a legolőbbkelő férfiak tagjai voltak az egyleteknek, melyek a pápáktól nagy előnyöket biztosító búcsúkat, 20 naptól egy egész évig terjedőket, nyertek. Úgy látszik nagyon el voltak terjedve, nemcsak Erdélyben a szász földön, hanem a magyarországi városokban is. Nem egy eszme, nem egy intézmény jött Németországból hozzánk át, városi életünk nem egy jelenségének magyarázatát találjuk meg azon szomszéd államintézvényében. Nem valószínű hogy a kalandosság innen az egész magyar föld átugrásával lett volna Szebenbc, Segesvárba átplántálva : közelebb van a föltevés, hogy az elterjedt intézmény volt a magyar korona területén is. Különben is a búcsúkban és a lakomákban, oly előnyöket nyújtott a tagoknak, melyek megérdemelték a fölállítást. Aztán Seivert és Fabricius közléseiből világos, bogy már régóta megbonosúltak nálunk. Ha a Fraternitas Sanctae Annaet 1543-ban erősítette is meg a szebeni tanács, a