Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857

clelmek, melyeket ma így nevezünk, akkor egyszerűen a hatalom és szabadság, a fejlődés és művelődés kérdései voltak : minők vannak, volt ak és lesznek mindig s minden culturai népnél, m ég ott is, hol soha e neveknek és fogalmaknak határozott helye nincs és nem volt. De történetünk legnagyobb s legdicsőbb korszakai nem ismerték soha a nemzetiségi meghasonlást, nem a hazafiatlan vagy nemzetellenes pártot. Míg a mai hatalmas, szabad és dicső Albion szigetén a legvéresebb faj- és nemzetiségi küzdelmek dúlták föl az államot, s az angolszász újgyarmatos irtotta a britt és ír, a celta és gael ős népet ; — míg később a berohanó dán kalóz irtotta ismét az angolszászt, és a hódító normann a vele egy nemzetiségű mindkét népséget magának alávetette ; e közt pedig századokon át folyt, mint a vad irokézeknél és mohikánoknál a törzs- és fajháború ; míg az egyeredetű német, sváb és szász, a dán és friess vérengzve versengtek egykor a nemzeti hegemóniáért ; — addig nálunk a magyar történetnek nincs egy adata, nincs egy sora, mely ama nagy műveltségű népek fajháborúi mellé idézhető volna és csak egy nemzetiségi villongást is jelezhetne Míg Francziaországban az albigiak és valdiak, Angliában a vikleíiták, vagy Csehországban a hussziták és táboriták rémületes ós iszonyatos vallásháborúkat idéztek elő ; — addig a történet nálunk alig említ mást, mint legföljebb a bosnyák tartományban a patarénok fékezését, vagy Giskra betörő zsoldos hadai, a rabló cseh kelyhesek garázdálkodásának megtörését. De a nemzetegységet soha semmi sem sérté meg. Nem az ország annyi idegen nyelvű lakosa, nem a birodalom annyi idegen nemzetiségű tartományainak birtoka. Történetünklegszomorúbb korszakának kellett lennie annak, melyben az első nagy párthasonlás keletkezett. Ertem ama pártokat, melyek gyakran hazafiatlanúl versengv e kifelé, föl nyugatnak és le keletnek gravitáltak ; ott keresve az erő súlypontját, melyet itthon elvesztettek és magukban föltalálni képesek nem voltak. Nem kell mondanom, hogy ez a mohácsi vész korszaka volt. Épen akkor, midőn a nemzeti érzet megfogyott, az erő elgyengült, a haza a legnyomorúságosabb helyzetben pangott, tá-