Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857

Ij XV. és XVI. századbeli magyar nyomtatványok. Erre a nürnbergi első kiadásra hivatkoznak ezen imádság és ének ujabbkori kiadásai, melyekben azonban a megjelenés éve bizonyosan nyomtatási hibából 1448-ra van téve 1484 helyett, mint például az 1771-iki bécsi és 1797-iki budai kiadások (amaz kis 8-rétben 14 1., emez 8-r. 4 levél), melyekben a sz. István jobbjának megtalálásáról szóló tudósítás után az imádság ily czíminel olvasható: „Sz. István király dicsőséges jobb kezének megtalálásárul való, régi és még 1448-ik esztend. Norimbergában nyomtatott Imádság", mely után következik a Bartalis által idézett, de már az 1771-iki kiadásban megtoldott és sok részében megújított ének. — Hogy ezen, Bartalis által sajátjául említett legrégibb magyar nyomtatvány valósággal létezett, a legnyomósabb okokkal bebizonyította irodalomtörténetünk halhatatlan érdemű búvára Toldy Ferencz „A legrégibb magyar nyomtatvány cíimű értekezésében IJj Magyar Múzeum 1^57. 1. köt. 501—509. 11. — Miután azonban a Bartalis birtokában volt példányt, mely kétségtelenül csak néhány levélből állott, többek fáradozása után sem sikerűit inai napig fölfedezni : ezen nyomtatványt azok közé kell sorolnunk, melyeknek ma tudtunkra egy példánya sem létezik. II. 1536 Gálszécsi István. Énekes könyv. Cracco. 1536. 8-r. Ajánlva Prini Péternek. így van említve ez a könyv, melynek ma egyetlen példánya sem ismeretes, a D^breezenben 1 602-ben 4-r. megjelent Énekes könyv előszavában, a régibb nyomtatott énekes könyveknek Szilvás-Ujfalvi Imre által készített lajstromában. III. 1538. Gálszécsi István. A Keresztyéni Tudományról való rövid könyvecske. Krakkó. 1538. 8-r. így adja e könyv czirnét Bod Péter, Magyar Athén ás 89. 1., ki e könyvet a gr. Bethlen Kata könyvei közt látta s tartalmát rövid kivonatban ismerteti is. Ezen egyetlen példány gr. Bethlen Kata könyveivel az enyedi réf. coll. könyvtárába került, s ott pusztult el 1849-ben. — Emlékezik e könyvről Batizi András Keresztyéni tudományról való könyvecske. Krakkó, 1550. 8-r., az előbeszéd második lapján, említvén, hogy előtte is irtak „illyeten kesdet köniueczket eggyk az en tisztelendő mesterim,