Századok – 1876

NAGY IVÁN: Egykorú emlékirat Thököly Imréről 655

KÜLÖNFÉLÉK. r»661 Hogyha azt a Római Császár udvarábúl eörömest szemlelték-e V Item, hogyha a rebellis és malecontentus nevet eő megh érdemli-a ? hogyha jeles dologh legyen-e, hogyha eö az eö szorútsághában a teörö. kökhöz, mit amott David az eö üldöztetésében a Filisteusokhoz folyamodott ? és ha a magyar nemességh oly nagy szabadsághgal birjon-e, hogy az még contra Reges suos, siquid contra illius privilégia, jura, et mmunitates attentare vellet, insurgendi etc. citra crimen laesae Maiestatis arma sumendi potestatem habeat ; az az, a magha tulaidon királja! ellen, hogyha azok valahá a nemességh szabadságba, és igasságha ellen valamit találnának végbe vinni, azon nemességhnek a feölségh megh sértő vétek nélkül az ellen állásra és fegyverfogásra hatalma és igasságha legyen-e ? a mely féle privilégiumot a második András király, aki liierosolymitanusnak neveztetik, az 1222. esztendeőben azért adta legyen, mivel hogy az emlitctt nemességh akkor 60,000 emberrel és ugian minden nemes ember kéth szolgájával felkészülvén, a Kanaán földére ment és Jerusalcmet megvette V stb. arrúl most nem szükségli ho^y szóljunk. Igazittatunk a már felycbb eleöhozott tractatusra, és az eleötvaló és keövetkezeö novelltkra és újságokra, a mellyekrül az említett Tökelinek élete fóliása, cselekedeti, hadakozási és ezekhez hasonlók jobb részre fel tetethetnek cs ki értethetnek. Az eö feleseghéríil azt méltó tudni, hogy az nem sokára az Evangelika vallásra állott és a katholikusokra nézve az eö jószághán erősen reformál és az római katholikusokat tellieseghgel kiparancsolja. Az Isten védelmezze az igazak ügyét, segétse a lenyomottakat, adjon békességet az országhban és mindeneket igazgasson egy hasznos kimenetelre. A mi pedigh mégh az Tökéli fejedelmet, mostani termetét, és természetbeli formáját avagy ábrázatját, annak némely véghbe vitt dolghaival és progressussival együtt illeti, tehát volt eö egy szép, helyes termetű, mégh mintegy XXVI esztendeös uraságh, gyönyörű véres és fejér orczájú egy kevéssé ritka bajszú, és barna hajú, kiálló és keövér szemű és igy az orezájának felső részére nézve az eleött boldogult és dicseőséghes Felségh sveciai Gustavus Adolpliustul nem igen külömbözeő. Tartózkodott eő egy ideigh Erdély országhban és nagy szorgalmatosságghal azon iparkodott, hogy az önnön és más sok uraknak, a kik eö vele tartottak, egy nihany esztendeőtül fogva confisealt jószaghokat ismét helyre állithatná, nem csak maghának és azon uri társainak, hanem az egész lenyomatott Magyarorszaglinak a vallásnak szabad gia Századok. 43