Századok – 1876

NAGY IVÁN: Egykorú emlékirat Thököly Imréről 655

KÜLÖNFÉLÉK. korlásában és más dolgokban vnló elvett szabadsághát visszanyerhetné, melyre nézve azután sok ízben magba és a magyar evangélikus statusok nevével követit Római Császár cö Felséghéhez bocsátotta, hogy azt alázatos devotioval keönyörögvén, az cö jószáglioknak bezárt és rész szerint más világlii haszonra fordíttatott szentegy- és oskolaházaknak viszsza adásért kérnék, a hol ugyan sokszor a szerencse áttatott igérni, hogy eök ezen eö alázatos kéréseket megnyerik, holott eö nekiek ltülömbféle armistitiumok és elhalasztások engedtettek, a mellyekre is eök nagy devotioval és alázatossággal reá állottak, és hogy egy kegyelmes pardonban kért kívánságokban részesek lehessenek, a Tökéli részéről bizonyosan várták, úgymint a mely eszköz által a nemes Magyarországh ésméth egy csendes és mindenkép boldog állapotba helyeztetnék és sok vérontások nélkiil mcgh tartathatnék. De mind ezen követségek haszontalanok voltanak és híjába valók, mivel Római Csás/.ár eő Felséghének békességh és egycsségh szerető szivét ily kegyes hajlandósághrúl ismétli másra beszéllék és eőtet a megli kegyelmezéstiíl és az egyetértéstől megli akadalyozván, megli tartoztaták, a melyhez az annyiszor emiitett Tökéli és az eö társai igen kedvetleneknek lenni inaghokat megh mutaták, midőn az alatt a magát előadó biztatás és minden szabadságok oltalmazásának ajánlása megh lett a megh igért feő méltósággal együtt, hogy egy fejedelmi titulus és Gtibernium és ideővel megh teöbb is keözöltetik eő vele, melyre nézve azután eő neki egy derék kard és buzogány a Portától minden jó akarat igéretivel keövetek által küldetett annak tökéletes elliitelére, hogy mindazok, a melyek eö neki és az egész Magyarországhnak megh igértettek, (hogy lia eök és a kik az ottomaniai, keövetkezendeőképpen abban leveő Tökéli védelmezéshez adják maghokat) hűségesen megh tartatnak és eő érette ve'delmeztetnek, a mely ajánláshoz azután az úgynevezett és a törököktől annak ismertetett fejedelem is Tökéli az eőveivel együtt ily nagy szoroltsághban és midőn a Császár részirül a megh kegyelmezés oda volna, hozzí nyúla, és így nolens volens, az az kételen kelletlen elszánta magában, hogy eö az eö felkent fejétül elszakad. Akkor ezen sokszor mondott Tökéli fejedelemhez a Portától leőt végezések után azonnal a hirtelen leendeő reájok ütésnek félelmébül ily hatalmas elközelitésekor (mely szánakodásra méltó dologli) igen sok városok állottanak és hűségeknek esküvését rész szerént cselekedettel, rész szerént pedigh irás által egymásután bekiildötték és letették, a mint is akkor az Eszterházi Urasági