Századok – 1876

ACSÁDY IGNÁCZ: Arneth „Maria Theresia’s letzte Regierungsjahre” cz. művének ism. 648

650 TÖRTÉNETI IRODALOM. szabadalmazott törpe kisebbség küzdelmét elavult és igazságtalan privilégiumai érdekében ; ott, a bol nagy elvi ellentétek tusakodnak egymással, ő is csak önző rendi érdekek harczát látja ; a nemzeti magyar törekvéseknek az idegen politica s az idegen cultura ellen ő sem tulajdonít jogosúltságot. így azután néha olyan megjegyzésekre ragadtatja el magát, melyek nemcsak igazságtalanok, de a saját művében is meg vannak czáfolva. Egy példa eléggé illustrálni fogja ez állítást, saját szavait idézzük, hogy a fordításban el ne mosódjék nyilatkozatának színezete. A 129-ik oldalon Mária Teréziának az 1764/5-ki országgyűléshez intézett egyik leiratát ismerteti, melyben a többek közt ez mondatik : A királyné örömmel hallja a magyarok azon biztosítását, hogy a haza védelmére életöket és véröket áldozni készek ; »sie selbst (a királyné) — folytatja az idézet — habe im Jahre 1741. die überzeugendsten Beweise ihrer (a magyarokat érti) Treue und Ergebenheit erhalten.« Es ezen fényes bizonyítvány daczára, melyet Magyarország áldozatkészségéről és hűségéről a leghitelesebb tanú, maga az államfő állított ki, Arneth úr egy más helyen ezeket írja: »Um in der Brust eines Ungarsáf'e ihm bisher fremd gebliebene oder mindenstens von ihm noch nicht bewiesene Anhänglichkeit an die Kaiserin und ihr Haus zu erwecken , wurden ihm mit verschwenderischer Hand Kennzeichen der kaiserlichen Gnade gespendet.« Itt, a hol maga a királyné utasítja vissza a bécsi politica ismert rágalmát, hogy Magyarország nem érzett ragaszkodást a trón iránt, vagy azt tettekkel ki nem mutatta, fölösleges annak alaptalan voltát a történelem bizonyítékaival megczáfolni akarni. De mindenesetre figyelmet érdemel, hogy még a legjobb indulatú osztrák történetírók clfogúlatlansága is minő kétes becsűvé lesz, mihelyt egyszer Magyarországról van szó. De van a föntebbi idézetben egy másik állítás is, mely sokkal inkább jellemzi az osztrák történetírók felfogását, semhogy azt megjegyzés nélkül hagyhatnók. Arneth úr szerint 1763—4-ben, s máskor is a magyaroknak pazar kézzel osztogatták a császári kegyelem jeleit. Ez állítást olvasva, könnyen azt lehetne hinni, hogy Magyarország az örökös tartományok rovására valami roppant anyagi előnyökben részesült, hogy közterheinek