Századok – 1876

VALENTINUS BÚJDOSÓ: Ifj. Szinnyey József „Irodalmunk tört. 1711-1772” bírálata 640

646 TÖRTÉNETI IRODALOM. jának a kuruczvilágot illető része mindössze is 60—70 kis lap : addig Beniczkyé kétszázharmincz nagy 8-adrétü oldalt tölt be (Thaly : Rákóczi Tár, I. kötet Pest, 1866.); s hozzá még a fejedelem mellett mint belső titkár alkalmazott Beniczky munkája oly nagybecsű kútfő, melyet legelső történetíróink, egy Szalay László, Horváth Mihály stb. széltére használnak, s mely nélkül a Rákóczi-kor történetét megírni lehetetlen. Nem szabad tehát, kivált ily kiváló fontosságú műveknél mások rövidletes bemutatásaival megelégedni, hanem magát a forrást kell áttanúlmányozni, főkép ha az már ki is van adva, Mit keres továbbá ugyanitt Ráday Pál 1709-iki benderi követségi naplója? Inkább ugyanannak önéletrajza említtetett volna föl, mely 1720-ig terjed. Balla Gergelynek Szabó Károly és Szilágyi S. által közzé tett »Nagy-kőrösi krónikájá«-ról (134 1.) Szinnyei nem tud egyebet mondani, mint hogy »megíratott« ; pedig ez is érdemelne legalább néhány ismertető vonást. Még szarvasabb hiba azonban egy határozottan a hanyatlás korába vágó terjedelmes naplónak teljes elhallgatása, mely mű a maga nemében, t. i. a Rákócziemigratió lengyel- és francziaországi életére nézve, egyetlen kútfő, és pedig olyan nagybecsű, hogy Szalay Lászlónk utolsó művét : »II. Rákóczi Ferenez bujdosása« (Pest, 1864. Lauffer Vilmosnál, 352 1.) ép e naplóra, mint főforrásra alapítja. Ez Szathmári Király Aclám naplókönyve, 1711—1717. Megjelent a föntidézett Rákóczi Tár I, kötete 333—396. lapjain. S e Szathmárinak Szinnyei még csak nevét sem ismeri ; sőt a mi több : nem ismeri, mert épen nem említi a latin nyelvű írók közt a múlt század első felének egyik legalaposabb, legfüggetlenebb irányú történészét, a nagyérdemű Senkviczi Kolinovics Gábort (szül. 1698. -j- 1751) a kitől pedig számos munka jelent meg nyomtatásban, s még több találtatik kéziratban majd minden nagyobb közkönyvtárban, (a nemz. muzeumban 8—10 példányban is) tehát ezek sem ritkaságok. Szalay, Horváth és a Rákóczi kor monographusai nagyban használják, idézik s nem is nélkülözhetik ezen egykorú közvetlen adatokbúi merítő s rendkívül lelkiismeretes írót, kivált 1701-től 1720-ig terjedő főmunkáját, (Commentariorum Libri XIII) melyet 1728-ban sajtó alá rendezvén, III. Károly császár