Századok – 1876
DRAKULICS PÁL: Konstantin Mihály török krónikája a XV. századból 416
különfélék. 423 A mi a török várakat illeti, azokat a szultán mind, saját neveltjei a janicsárok által tartja elfoglalva, és közülök egyet sem ajándékoz valamelyik főurának ; a janicsárokat maga tartja ki, s mindegyik élte végéig a császári udvartól luízza fizetését és pedig negyedévenkint előre. A várőségnek van egy parancsnoka (dizdár), egy alparancsnoka (keliája), és a tizedesek (buljukbasa). A dizdár kap ll2 , a keliája 1 L aranyat naponkint, a tizedesek s a közlegények úgy mint az udvarnál 8, illetve 10 napra 1 aranyat. A császár hivatalnokai és katonái közül, egyik sem bírhat hagyományozható magán vagyonnal ; — csak némely nagy urak bírhatnak csekély magán-vagyónnal, a czélból, hogy ha elmozdítattnának, legyen miből családjukat s cselédeiket eltartani. Mert a%szultán ugyan könnyen el szokta mozdítani hivatalnokait, hogy hivatalukat, valami új kedvenczének adja, az pedig ki hivatalát elvesztette, az udvarhoz megy, s itt egy vagy két évig is várakozik, míg a szultán ismét el nem helyezi. Ilyenek mindenkor százával vannak az udvarnál, hol némi pénzsegélyben is részesülnek, s mauzelok-nak neveztetnek. Ha pedig az uraknak fiaik vannak, úgy midőn felnőttek az atya bejelenti az udvarnál, s ekkor a szultán az atya rangjához képest elhelyezi őket. Az egész birodalomban a legfőbb hatóság az udvari tanács, a mely két tanácsosból áll, kik Vazerler v. basalar-nak neveztetnek, s kik mindennek fölött, természetesen a szultán jóváhagyása mellett határoznak. A keresztények, kik gyauroknak neveztetnek, mindnyájan a szultán alattvalói, kiket ő kinevezett hivatalnokai által kormányoz, s kik felettök minden felelősség nélkül kormányoznak, csakhogy ha nagyon tapintatlanok s kegyetlenek, a szultán elmozdítja őket. A keresztények először is a szultánnak adóznak, és pedig fejenkint 40 oszprit azaz egy albzát (40 alcza egy aranyat tesz ki), évenkint, s azonkívül minden munkaképes egyén 2 aranyat fizet minden évben. Nemkülönben kötelesek a keresztények a földesúrnak (szpáhi) is adózni, és pedig fejenkint fél annyit mint a szultánnak: de e mellett még összes termékeiknek tizedét. Háborúk alkalmával kötelesek ínég a keresztény alattvalók annyi gabonát vinni a hadsereg után, a mennyit csak a szultán megparancsol, s ezt a szultán által meghatározott áron a seregnek árulni, de szigorúan meg van tiltva a katonáknak valamit erőszakosan elvenni, s meg nem 28*
