Századok – 1876

DRAKULICS PÁL: Konstantin Mihály török krónikája a XV. századból 416

424 KÜLÖNFÉLÉK. fizetni. Itt egy esetet idéz mely a török igazságszolgáltatást igen jellemzi. Ugyanis egy hadjárat alkalmával egy öreg asszony, ki éppen tejet hordott a sereg után, bepanaszolt egy katonát,.hogy az útközben tejét elvette s megitta. A katona ezt tagadta, az eset a szultán elé kerül, s ez egyszerűen felvágatja a katona gyomrát, hogy meggyőződjék az igazságról, s lám a corpus delicti valóban ott találtatott, a banyának igazság ítéltetett, s a katona már az által kiszenvedte büntetését ; a szerző hozzá teszi, hogyha a tej nein találtatott volna a gyomorban, úgy a banyával is ugyanaz történt volna, s így elég lett volna téve a török igazságrzetnek. így leírván a szerző az udvari, hadőrségi s állami berendezés szervezetét, áttér egy külön czikkben a török hatalom növekedésének okaira ; először is felhozza, hogy míg a keresztények közül számosanakár a kényszernek engedve, akár önkényt, a mohammedanismus karé jaiba vetik magokat, a török soha se tagadja meg nemzetiségét és vallását ; azután összehasonlítja őket a tengerrel, melynek vízzé soha sem fogy, mert lia vizének egy része ki is foly belőle, úgy más folyók ismé beléje ömlenek s kipótolják a netán felmerült hiányt; »éppen így — mondja — vagyunk a törökökkel is, mert lia itt kevesebben is lesznek, úgy újakat hoznak Ázsiából, s így hatalmok soha sem csökken ; azért ha a törökök meg is győzetnek, ők nem érzik ezt, és nem is fogják érezni, inig egy csapással tökéletesen nem lesznek megtörve s lesújtva, hogy többé föl ne emelkedhessenek. Ezután fejtegeti, hogy kellene a két legfényesebb uralkodónak a magyar és a lengyel királynak éppen e czélból egyesülnie, ennek szükségét felhozván egyszersmind, s látnoki tehetséggel jósolja az ennek elmúlasztásából származandó veszélyeket a melyek a vészes mohácsi ütközet után be is következtek; s így végzi be müvét : »Az isten segítségével itt elég bőven írtam sok és különféle dolgokról, — és szeretnék még a király ő felségének (érti a magyar v. a len gyei királyt, de valószínűleg az utóbbit, miután lengyelül s Lengyelhonban ír) jó és helyes tanácsot adni, hogy tudna a török szultán felett győzelmet aratni, mi által magának, a mindenható úr Istentől örök jutalmat szerezne, és az egész keresztyénségnél tekintélyt és dicsőséget, valamint kelettől délig nagy és fényes nevet. Akkor mondanák, hogy e királyok (t. i. a magyar és lengyel) az Isten kegyelméből erednek, és hogy Nagy-Sándor nevét felülmúló nagyságú névvel megajándékozvák. Egyszersmind a