Századok – 1876
DRAKULICS PÁL: Konstantin Mihály török krónikája a XV. századból 416
422 különfélék. a birodalom első hatalmasa és saját testörséggel bír; alatta van 18 alvezér 20 ezer gyalogossal, 40 szubasa, több mint 70 ezer lovassal. Ez a rendes hadsereg, ezt kiegészítik azután a lovas kozákok (Alkandi) kik különben gulyások, de a szultán meghívására, mint önkénytesek mennek háborúba, szabad zsákmánylás feltétele alatt ; ezek igen nagy számmal szoktak összegyűlni. A szultán ezen kívül nagyobb háborúk alatt, még zsoldosokat is tart (szarahori) ; s végre jönek a mamelukok , kik keresztyének s leginkább a végvidékeken használtatnak. A törökök nagy csatákban, mindenkor egy terv szerint helyezkednek el s harczolnak ; a négy császári zászló alatt van maga a szultán udvari csapatjaival, és pedig a lovasok mellette s a janicsárok előtte; mögötte vannak a harczi készletek s a netáni zsákmányok. Körültök mindenütt sáncz van vonva, s a kiásott föld a sánezon belől föl van hányva toriaszúi s ebben lándzsák, éles kardok s más ilynemű fegyverek sűrűn egymás mellett, bele vannak szúrva, itt-ott az ágyúk számára kis szabad tér hagyatván. Az udvari csapataival s a készletekkel így elsánczolt szultán jobb feléről állanak először az anatoli gyalogosok (azapok), mellettök pedig az anatoli lovasok ; baljáról éppen ily rendben van felállítva a rumiliai hadsereg. Rendesen a lovasok kezdik a támadást pedig a szultán parancsa szerint az anatoliak vagy a rumunlik. A harcz folyama alatt a szultán szétkilld feldíszített lovakon, néhány udvari embert, hogy figyeljenek a harcz folyamatára, s a sereg viseletére, buzdítván őket egyszersmind vitézségre. Ezek az u. u. csausz-ok, kiknek határozata az egyesek s egész csapatok vitézsége fölött mérvadó ilyenkor, s tőlük függ a jutalom vagy büntetés ; mert a szultán mindég janicsárjai közepett lévén, őket mintegy helyetteseit küldi szét, s így feltétlen hisz szavaiknak. Yárak ostromlása alkalmával, először a várat addig lövetik, míg véleményök szerint rést kap, azután rendcsen pénteki napon kezdik az általános ostromnt, nagy ígéretek tétetvén azoknak, kik először a várba jutnak s ott a zászlót felütik, mely ígéretek meg is tartatnak. Az általános ostromot rendesen egy napi bőjtölés után nagy lakoma előzi meg, s ekkor egyben el is búcsúznak egymástól. A kik ilyen ostromok alkalmával megsebesíttetnek s munkaképtelenekké válnak, a szultántól élethossziglani eltartást kapnak.