Századok – 1876

KRIŽKO PÁL: Egy magyar versecske 1505-ből 325

336 különfélék. nek hallgatására, hazug és álnok tanácsra, hamis és eratnek tanításra, rágalmazók, gyalázok, fondorlók sugarlásira, trágár és peniszes csúfságra, bába beszédre, álnokul költött fabulákra, királyfia kis Miklósról, poéták óriásiról, Apolloniusról, és egyéb hitságról virág és szerelem énekek hallgatására, lant, sip, dob, trombita szóbeli hajja hajjáta és teme'ny ezer esácsogásokra. (Bornemisza P. Negyedik része az evangéliomokból és az epistolákból való tanúságoknak Sempte. 1578. 758. lapján.) Magyari István, gr. Nádasdy káplánja s evang. senior (Az ország romlása okairól, Sárvárott 1602.) a gallusokat rójja ugyan érte, de érdekesen köti össze a tábori élettel müve 17 7. lapján. Adgyon az úr Isten még valaha oly jó vezéreket elönkben, kik viseljenek jó gondot és az elnyomorodott szegény magyar nemzetnek szolgáljanak jól megmaradására, kiket isten immár is megadott sokszor és ezután is kész volna megadni : ha az kosztunk való sok istentelenség, eláradott sok vétkek és az sok kárvallott embereknek sápolódások immár égben Isten eleibe felhatván, az mi jó szerencsánknak kútfejét be nem zárlották volna, hogy mi reánk ki ne áradhassanak. Ezt hozzák mireánk az sok bűnök és táborban indulásunkkor béli sok feslett gonoszságok, melyekbe fel szoktunk öltözni házul mozdulásunkkor, nemhogy kitisztulnánk belöllök. És majd annyéra jutunk, hogy ha ki gonoszt akar tanolni, bár ne menjen máshova érette, hanem csak az táborba, elég gonoszságot tanolhat. Mert meglátja (böcsüllöm az jámborát), hogy jobb részre minnyájan az gonosságnak atták magokat háborog az Magyar : az Spanyol latorkodik, eszik, iszik, tobzódik az Német : az Cseh hortyog az jó lakásban, ásit puhasága miatt az kevélységtől megrészegült Lengyel : az Olasz bujálkodik, az Balon paráználkokodik ; fertelmeskedik az Franezuz, az Gallus virág éneket fú : tobzódik az Anglus, az Scotus torkoskodik : enyeleg az Tót, árulkodik az Horvát, és csak keveset találsz, ki magát igaz keresztyénül viselné. Nem ily néppel hadakoztak régenten, Ábráhám, Moses stb. Pázmány is csak így nyilatkozik a következő század elején predikácziói 201. lapján : »Undok virág énekeket irkálnak, melyeket mind gyermekek s mind leány asszonyok kardéra tudnak.« Az 1128. lapon pedig épenséggel ezt mondja: »Ah! mely nagy esztelenség az atyáktul vagy férjektül, ha virág énekeket, szerelmeskedésről írtt könyveket adnak feleségek, leányok kezébe ! — a kik szerzik, a kik éneklik a virág énekeket, országos kerítők, közönséges kútakat mérgezők.«