Századok – 1876

BEŐTHY ZSOLT: Az első magyar politicai színmű és kora - II. 261

286 AZ KLSÖ MAGYAR POLITICAI SZÍNMŰ ÉS KORA. tég. Midőn az alig ébredő magyar poézis első föladatai közé sorozza, bogy még kimíveletlen verseiben a Dies irae borzalmas igéit adja vissza: mintegy viszbangját lialljuk a veszett erkölcsű, új istenhez tért Rómából Claudian végveszélyt jövendölő, sötét hexametereinek. Az alaphang a Comediá-ban sem más. A szív, melyből e tréfálkozó, gúnyos, cynicus, vérig sújtó szavak fakadtak, nem kevésbbé komor, mint a Jeremiádok költőié. Diadalt ülő ügynek, uralkodó eszméknek nincsenek humoristái. A névtelen satirius egy nem sok reménynyel kecsegtető ügyet szolgál. Midőn pártjának arra van szüksége, hogy egy idegen, pusztító rabló népet : a törököt hívogassa be minduntalan nemzete nyakára : meg-meglepheti a keserű kétség. Vallása ellen is ineg kezd indulni — még pedig a political hatalom félelmes szövetségében — a reactió. Szegény felei sanyargatva, fosztogatva, pusztúlva a végöket nem érő háborúk csatatéréin és sok felől fenyegetett hajlékaik között. Egész nemzete vesztébe rohan. Kik az okai mindennek ? Azt hiszi a pártoskodók, a némethez szítok, az új hit ellenségei. Korának minden, örvénybe vezető vétkét egy emberben látja megtestesülve. Elkeseredésében megforgatja ez ellen fegyverét s a munka, melyet elkészít, csillog a méregre vált könnyektől. Vigasztalannak látja maga körül az egész láthatárt. Míg a gonosz győzelmét tapasztalja s kénytelen igyekezetét annak az elvnek hirdetésére fordítani : hogy bárminő földi siker sem teheti a gazt jóvá igazak szemében ; míg aggódva sejti, mit rejtenek méliőkben az egyháza fölé gyülekezni kezdő vészterhes felhők : hite a jövő nemzedékben is megtört, reményének horgonyát nincs hova vesse. A következő nemzedék ? A mának iskolájából a holnap emberei sem lehetnek különbek mestereiknél. Balassa Boldizsár még roszabb apjánál : hálátlan, fájtalan, lator. E reménytelenség, kétség azonban a szellemnek most kaczagó, majd indulatos élénkségével lép elő s embert kereső lámpájának kísértetes fényét majd itt, majd amott : papon, világin, öregen, ifjún, uron, szolgán csillogtatja. Kimutattuk már, hogy néha igazságtalan is. Nem talál színt, melyet elég sötétnek ítéljen Balassa képéhez : mint szörnyszülöttet mutatja be, erdélyi orgyilkosságát még egy nehéz s alig bebizonyítható váddal tetézi ; rákeni a gyávaságot és fukarságot is, holott amannak legtúlsóbb ellenkezője