Századok – 1876

BEŐTHY ZSOLT: Az első magyar politicai színmű és kora - II. 261

BEÖTIIY ZSOLTTÓL. 287 áll s ez is aligha túlzás nem. De vájjon azok után, melyeket Balassa Menyhért pályájáról és korának veszett erkölcseiről elmondottunk, nem találjuk-e mélyre metszően jellemzőnek az egész képet, melyről az éles szemű, elkeseredett névtelen a függönyt felgördíti : a nagyurak várairól, eszmevilágáról, törekvéseiről, az udvarok ármányairól, a befolyások, sikerek, gazdagodás utairól ? ! Nem találjuk-e igazoltnak a haragot, mely egyet és mást túlzottan lát ? ! Valótlan Oláh Miklós rajza is, ki kereskedik az abszolúczióval. De az akkori vallási harczok irodalmi fegyverei — külföldön úgy, mint nálunk — már effélék voltak. Lehetetlen mindenütt, még a túlzásokban is, a kornak lehelletét nem éreznünk. A dráma általános szabályait hiába alkalmaznók e munkára. Nem kell hozzá valami éles szem sem, hogy ép annyi sarkalatos hibát, mint lényeges hiányt fedezzen föl benne. Cselekvénye jóformán nincs, noha kettő is indúl. Egyik az apa alkudozása, melynek rá nézve kedvező kimenetelét már előre sejthetjük, mikor értésünkre esik, hogy az érsek milyen könnyen részére nyerhető ; ez elfoglal négy részt. Másik a fiú szökésre készülődése. De voltaképenibefejezésre juttatva egyik sincs; csak következtethetjük, hogy Meuyhért megtarthatta várait s Boldizsár csakugyan kereket oldott. Az író oda tette a »finist,« mielőtt annak rendje szerint csakugyan elvégezte volna dolgát. Karádi Pálnak az előszóban foglalt azt a mondását, hogy Balassában »meglatbattyac az istennec mind irgalniassaganac, hozzu ideiglen való varasanac mivoltát, es mind rettenetes biintetesenec es harangjanac sulsagat,« alig érthetjük. Miféle szörnyű isten-büntetése sújtotta Balassát? Talán a közmegvetésre czélzott, mely Menyhért minden gazságának napfényre kermitével sújtotta őt ? Katasztrófáról vagy bárminemű megoldásról szó sincs a darabban. Nincs a jellemek fejlődéséről sem. Balassa Menyhérttől elkezdve valamennyien ugyanazok az első rész elején, a kik az utolsónak végén. Azonban a mérlegnek másik serpenyőjébe is nagy súlyok jutnak : a jellenifestés nagy ereje és a dialog ritka életteljessége Amaz nemcsak típusokat alkot, hanem — s ebben van, a mi 1565-ben méltán lephet meg mindenkit — egyéníteni törekszik, így az író Balassájába beolvasztotta mindazokat a vétkeket.