Századok – 1876

PAULER GYULA: Ipolyi A. „Oláh M. levelezésé”-nek ism. 213

216 KÖN YVI8MERTETÍCS. kivéve, tovább mint 10 esztendeig, bol közelebb, bol távolabb a hazától, a mint a szerencse és kilátások engedék, Znaimban, Linzben, Insbruckban, Agostában és végre Belgiumban, hová az özvegy királyné 1531-ben bátyjának, Y. Károly császárnak helytartójakép ment. Levelezése, melyet az olvasó az előttünk fekvő gyűjteményben vesz, e bujdosása alatt keletkezett, s az utolsó levél 1538-nak második feléből van keltezve. Oláh még itt nem a kanczellár, az esztergomi érsek, ki nyomokat hágy hazája történetében : hanem a buzgó humanista, ki legnagyobb érdekkel kíséri korának szellemi, de politicai mozgalmait is, görögül tanúi és végre munkát ír : Attiláról és Magyarország helyrajzáról. E levelek érdekes adalékot képeznek hazánk történetéhez a XVI. században. Habár tartalmuk nem is mind új, nem is mind igaz, mindegyikben meg van a közvetlenségnek ama bája, mely nemcsak a történetírónak, hanem minden a múlt iránt érdeklődő ember figyelmét is oly nagy mértékben képes lekötni, s a mely még tévedéseiben is oly tanúlságos. Legfontosabb azonban e levelezés műveltség-történeti szempontból. »Belőle értesülünk« — mondja Ipolyi rövid, de csinos bevezetésében — »mikép hazánknak egyik itthon képzett férfia a művelt küföld egy része tudós férfiai egész körének központját képezi éveken át,« és még a külföld is érdekkel fogja olvasni, ha nem mást, a leveleket, melyeket a. nagy Erasmus váltott »barátjával« Oláh Miklóssal. Midőn Oláh királynéjával a külföldre ment, a humanismus ép nagy lendületet vett az Alpokon innen. E kor volt az, melyben I. Ferencz uralkodott, Ohambord és Fontainbleau épült, a Morusok és Biuleusok, a Scaligerek és Stephanusok működtek és Erasmus, bár pályája végén még élt, a férfiú, — hogy Martin szavait idézzem — »ki páratlan finomsággal és tűzzel írt latin röpirataiban a jelent az ó-korral szemben állítván, s az egyház és az európai társadalom visszásságainak elevenére tapintván, a szellemeket Európa egyik végétől a másikáig mozgásba hozta«. Vele Oláh elég sűrű összeköttetésben volt. Yan néhány leyél Ursinus Yeliushoz a történetíróhoz, kinek Oláh adatokat szolgáltatott a hazai történet leggyászosabb ') Histoire de France VII. 484 1.