Századok – 1876

PAULER GYULA: Ipolyi A. „Oláh M. levelezésé”-nek ism. 213

KÖNYVISMERTET ÉS. 215 a Renaissance-nak működése legnagyobb részében csakugyan egy óriási, habár természetes anaclironismusnak fog föltűnni, mely — tisztelet a kivételeknek — általában csak satnya és ephemer életű gyümölcsöket tudott teremteni. Sajátságos, de nagyon természetes, hogy a Renaissance ott teremtett valódi becsű műveket, hol a létező viszonyok bilincseiből teljesen ki nem bontakozhatott, geniusát — az ó-kor utánzását, szolgai utánzását — korlátlanál nem követhette : mint például az építészetben. Chambord erdeiben vagy a szajna-melléki sárfészekben, a régi világnak leglelkesűltebb tisztelője sem építhetett úgy, mint Athen vagy Korinth derűit ege alatt, s e kényszerűségnek köszönhetjük a Louvret, köszönhetünk oly stylt, melyet még most is gyönyörködve használunk föl lakházainkhoz. Korlátlanul csaponghatott azonban az irodalomban, és mit tapasztalunk ? Daczára a classicusok nagy és termékenyítő hatásának a Renaissance-nak sajátlagos termékei, a humanisták művei, alig szót érdemlő kivétellel, méltó feledésbe sülyedtek. Lángelmék műveivel nem törődik többé az emberiség, s legföljebb azok munkássága maradt fenn, kik mint a jogászok — a Cujaciusok, Godofredusok — practicus czélokat tartottak szem előtt. Most már a Chanson de Rolandot s a Niebelungent nem adnók oda az összes humanista irodalomért. Villehardouin vagy Joinville »barbár«, rövid időszakokról szóló elbeszélései becsesebbek Paulus Aemilius kicsiszolt, classicus modorü franczia történeténél, és hogy hazai példát is említsek, alig hiszem, hogy volna valaki, ki Rogeriust többre ne becsülné Brutusnál, kinek majdnem minden lapján a régiek aft'ectált utánzásával, de aránylag igen kevés valódi történettel találkozunk. Az európai társadalom e stádiumától Magyarország sem maradt ment. Mátyás király — egyike a legeurópaiabb magyaroknak — már egy félszázaddal I. Ferencz előtt törekedett a római és görög múzsákat az Alpeseken innen meghonosítani és Oláh Miklós, a nagy királynak unokaöcscse, hasonló volt hozzá a régiek szeretetében. A papi pályára lépvén, II. Lajos királynak titkárává lett s a szerencsétlen királyt a mohácsi csatatérre kísérte. Kevéssel az ütközet előtt a király Budára küldé a királynéhoz — Máriához — vigye neki hírül, hogy ő szembe fog szállni a törökökkel. Oláh ezután a királynénál maradt, rövid időközöket