Századok – 1876

Állandó rovatok - Történelmi Könyvtár - 206

206 AZ ELSŐ MAGYAK POLITICAI SZÍNMŰ. rágról virágra röpködő kedvének bájos emlékeit lángokba dobja, hogy onnan egy szerencsés csuda háromszáz esztendő múlva szabadítsa ki. Érdekes, hogy az a világi szerelmes vers, mely e korból egész a legújabb időkig jóformán egyedül volt ismeretes, egy törökké lett magyar : Mehmed munkája, ki hitével és hazájával eszmekört is cserélt. Még Zrínyinél is e hangnak viszhangja zeng: a bűnei miatt isten által végpusztúlásra ítélt magyar nemzetnek megváltóra van szüksége; csakhogy már az ellenkező iránynak : az antireformatiónak szolgálatában. Kétségkívül a század legjobbjainak maradtak ránk e költeményekben emlékei. Mintha ide menekült volna e bíró nélküli korban mindaz, a minek joga volt ítéletet mondani. A fájdalom átjárja kezdődő költészetünk minden faját, egy helyt kétségbeesésben, panaszban, imában törve ki, másutt »a szívbe fojtva s ott méregre válva.« A meseíró Heltai úgy szövi állat-történeteit, hogy korának lesújtó viszonyait példázza általok ; a rászedett keselyű és a beteg oroszlán a kor durva hatalmasaihoz szólnak. A históriás énekek költői is meg-megszakítják elbeszéléseik fonalát egy-egy könyörgéssel az ország nagyaihoz, hogy térjenek jobb útra. A harczi dicsőség verőfénye alig képes áttörni a nehéz ködöt, mely az egész társadalom fölött borong. Mikor Tinódi énekeit olvassuk, szinte látjuk magunk előtt a hallgató várurat körülvéve a hadi pályára készülő s a végház veszedelmes iskolájába adott nemes ifjaktól a mint az őrség minden perczben török vagy német támadásra vár s a környék beszorított népe utolsó falat kenyerét fogyasztja. Ez a kor szülte az első irodalmi munkákat magyar nyelven, melyeket külső alakjoknál fogva — íróik dialogokba öntötték mondanivalóikat — színműveknek szoktak nevezni. Ezek is, csaknem kivétel nélkül, csatlakoznak koruk irodalmának általánosan uralkodó hangjához, melyen az írói egyéniségek csak belül képződhettek. A protestantizmus, mely nálunk is úgy lépett föl, mint új és jobb erkölcsök megalapítója, fogadja legelőször szolgálatába e műformát. Az első Prologus, mely Sztárai Mihálynak 1559-ben készült egyik színmüvéből, Az igaz papságnak tiköré- bői ránk maradt, mondókájának mindjárt legelején így beszél : »Nagy-sokan vadnak ez mostani időben, kiknek utálatos az igazság es kellyemetes az hamisság ; böGsületes a hamis tu-