Századok – 1876

Állandó rovatok - Történelmi Könyvtár - 206

BEÖTHY ZSOLTTÓL. 207 datlan papság es utalatos az igaz es isten igéje hirdető papság.« A régi egyház tanai ellen írt szatírához sorakozik töredékben fönnmaradt elődje: A papok házassága is. Szélesebb alapon épült s a társadalomnak több vérző sebét mutogatja a híres Comico-tragoedia, mely sokkal későbbi lenyomatokból ismeretes ugyan; de alapeszméjéveljiangjával, képeivel, fenyegetőzéseivel és tréfáival a XVI. századnak eltagadhatatlan gyermeke. »Rész szerint víg, rész szerint szomorú« moralizálásával egyedül csatlakozik a keserű humor amaz első magyar termékéhez, mely Balassa Menyhért meggyalázására íratott. Egy futó tekintet tartalmára meggyőzhet, hogy egészen ama kor poésisének nehéz, fulasztó levegőjét szívjuk benne, melylyel foglalkozunk. A Jócselekedet itt hagyja az emberiséget, mely fölött a Vétek marad az úr. Oldalánál a Szenvedés és Türelem állanak. Ennyi az előjáték. A tulajdonképeni darab a dőzsölő gazdagról szól, ki Lázártól a morzsát is sajnálta ; továbbá a rabló lator katonáról és a kegyetlen tiszttartóról. Mind főleg XVI. századi typusok, kiket a Halál poklokra kerget s az epilogban erkölcsi leczkét tart a közönségnek. Az úgynevezett jezsuita-dráma, vagy iskolai színmű első nyomairól itt hallgathatunk ; ezek nálunk épen úgy, mint Németországon, hol Reuchlin kezdése után kaptak lábra, idegenből átültetett növények voltak, melyek kifejlesztésére nem, csak senyvesztésére volt hatása a hazai földnek és levegőnek. De az elősoroltuk darabok között erkölcstörténeti érdekesség szempontjából egyik sem mérközhetik, távolról sem,aBalassaMenyhért áruitatásáról írt Comediá-val. Alapgondolatában, alakításában, fölléptetett személyeiben, hangjában, tanúlságaiban a század legjellemzőbb terméke.Mi adta szerzőjének kezébe a maró gúny kemény ostorát,mi fakasztotta a humor keserű kaczajára? Nem más, mint az ország ama posztúlásának és vesztének siratása, melyet a Balassákjúttattak e már-márkikerűlhetlen örvényszélére.Nem mi, a darab nyomtatója, Karádi Pál is kiolvasta ezt belőle, mikor bevezetésében »az maradék magyarországbeli vitézlő uraknak es fejedelmeknek,mindenütt lakoknak hívságben való megmaradást« kívánván, így ír : »Nem tűrhetem, hogy kinőni nyomtatnám és mindeneknek futtára ne adnám . . . Eggyert azért, mert eleitűi fogvan, ah mint az magyar országi Cronika bizonittya, egesz