Századok – 1876

SZABÓ KÁROLY: Toldy Ferencz emlékezete 178

SZABÓ KÁROLYTÓL. 187 nyugvását, a hazára borúit gyász napjaiban csüggedni nem tudó lelke enyhülését, vigasztalását. Hivatásához, eszményéhez Toldy egy hosszú életén át állandóan hű maradt ; a nemzet jövője iránt táplált hitében, melyet a haza múltjának alapos ismeretéből merített s a magyar nemzetnek nemesre, nagyra, szépre fogékony lelkületével indokolt, soha nem ingadozott. Az elnyomatás, az üldöztetés, a nemzeti levertség szomorú napjaiban rendületlen hittel hirdette a jeligét, melyet 1848 végén mintegy a jövőbe pillantó jós lélekkelhangoztatott: »Minden egyéb felsőség ingatag, csak a szellemé biztos és maradandó. Ezt kell föntartanunk, ezt egész erővel nevelnünk és biztosítanunk. Ebben nemzetünk jövője, és semmiben egyébben.« A gyászos emlékű napokban, midőn a magyar tudományos akadémia és a Kisfaludy-társaság ajtai zárva voltak, midőn a nemzeti irányú társulatok működése akadályozva volt, saját szállásán gyűjtötte maga köré a tudomány és irodalom néhány emberét, kik a nemzetünk fölött átvonúlt vihar után a fővárosban megmaradhattak ; alkotott egy kisded, de lelkes és hü írói kört, melynek összetartó kapcsa, éltető szelleme ő maga volt. E kör, hetenként tartott magán gyűléseiben, melyekben hogy én is az akkor 25 éves ifjú s kezdő író részt vehettem, megtisztelő szerencsémnek tartottam,az elalélt nemzeti tudományos és irodalmi élet fölvillanyozására terveket alkotott, azok fölött eszméket cserélt, vitatkozott, majd fölolvasásokat tartott s a tudományos irodalmi munkásság elejtett fonalát ismét kezébe vette. E kör kebeléből keletkezett a Toldy által indítványozott tudományos folyóirat, az »Új Magyar Muzeum.« A vezér kifejtette a régi zászlót, melyre a föntebbi jelige volt írva, mind több-több szellemi harezost toborzott e zászló alá, dolgozott és másokat is dolgozásra buzdított, s hogy az Új Magyar Muzeum, a komoly tudományos irodalomnak hazánkban éveken át egyetlen egy organuma, a nemzet szellemi életerejének fölébresztésére és ápolására, az akkori nehéz viszonyok közt is jótékonyan hathatott, azért az elismerés a legnagyobb mértékben őt, a fáradhatatlan, csüggedni nem tudó, kitartó, lelkesült és lelkesítő szerkesztőt, illeti. A mily hű odaadással szolgált hazájának a mily hatást idézett elő Toldy, mint író, tollával, épen oly buzgósággal