Századok – 1876

PAULER GYULA: Thaly K. „Bercsényi M. levelezésé”-nek ismertetése 140

150 KÖNYVISMERTET KS. béke a török birodalomnak ezen batárokat tűzte ki, és a temesi tartományt a Szörénységgel együtt a törökök kezében hagyta. Az első védelmi rendszabályok többre nem mentek egy erős kordon fölállításánál, mely gróf Marsigli és gróf Rabatta utasítása szerint létesült. Ezen intézmény életbeléptetése Bács és Bodrogvármegyékben élénk ellenszegülésre talált, a katonaság és vármegyebeliek közt véres összeütközések történtek, melyek folytán egész helységek vándoroltak vissza Törökországba. A Maros-Tiszavidéki határszél két főkapitány parancsa alatt állt, kik Szegeden és Aradon laktak, és kiknek legénysége 1900 főre ment, de megszaporodott midőn 1703. évben a halmágyi és desznai (Vanicsek szerint deesi) kerület is bekebleztetvén, a határvidék Tótváradiáig, kiterjesztetett. Ezen határvidék nem képezett külön tartományt, de a szomszéd vármegyék, mint Bács, Bodrog, Csongrád, Arad, Zaránd, Békés és Torontál tartoztak fentartásáról gondoskodni. Nehogy azonban a vármegyei tisztek a szerb katonaságot nyomják, rendeltetett, hogy fő-és alkenézek ügyeljenek a szerbek érdekeire. A vármegyéknek szóló rendeleteket a fő- vagy alispán bontotta ugyan föl, de kötelességükké tétetett, hogy azokat a szerb kenézzel vagy al-kenézzel közöljék, a katonai területen pedig a tábornokkal vagy parancsnokkal is. A Szegeden teljesítendő ingyen munkára Bács és Csongrád vármegyékből rendeltettek a munkások és népes városokból mint Kecskemét, Kőrös, Halas, Czegléd , noha ezek a katonai végvidékbe úgyis bekeblezve voltak. A paszszaroviczi béke folytán a Maros- és Tisza-menti határvidék feleslegessé vált, és miután arra soha az a kiváltó gond nem fordíttatott, mint a horvát határőrvidékre, Mária - Terézia a magyar országgyűlés sürgetésének engedett, és az 1741. évi 18. törvényczikkel ezen részek visszakapcsolását az anyaországhoz jóváhagyta. A visszakapcsolás keresztül vitele eltartott 1750. év közepéig, és a határőrök szabad választására bízatott, hogy vagy katonai szolgálatban maradjanak vagy provinciális viszonyokban éljenek. A szerbek a rájuk szakadt katastrofa folytán annyira elkeseredtek, hogy kapitányaik TekeH és Horváth több