Századok – 1876

PAULER GYULA: Thaly K. „Bercsényi M. levelezésé”-nek ismertetése 140

KÖNYV ISME RTETÉS. 149 A magyar rendek azonban folytonosan sürgették a határvidék visszakeblezését, miáltal 1635, 1639, 1643, 1648 és 1650. években bizottsági alkudozásokat idéztek elö. A döntő körökben még akkor nem érlelt meg, a határvidék föloszlatásának eszméje, és így az alkudozások nem vezettek eredményre ; sőt, — midőn a horvát rendek az 1681. évi soproni országgyűlésen a határőri parancsnokok túlkapásai ellen, és a tartomány elidegenítéséről panaszt emeltek, — Herberstein János József gróf, károlyvárosi tábornok, 1682. évi januar 2-án kelt jelentésében élesen válaszolt, hogy a határvidékiek »szabadalmaikban és adómentességükben« föntartandók ; nem járja, hogy hűséges szolgálataikért a háborúban, a horvát rendeknek feláldoztassanak, és utalt a határvidékiek ismételt kijelentésükre, hogy készebbek a török rabszolgaságba visszatérni, mint magukat a horvátok uralmának alávetni. Végre a horvát rendeket háladatlanságról vádolja, kik nem tekintik a sok millió német pénzt, és a sok munkát és fáradságot, melyet országuk védelme igénybe vett. Hasonló szellem lengett a varasdi határőrök közt 1628. évben, midőn a zágrábi püspök egy bécsi bizottság előtt a visszakeblezés kérdését előtérbe tolta. A varasdiak erélyes tiltakozást adtak be gróf Trautmannsdorf tábornoknak, és kijelenték, hogy inkább darabokra akarnak fölkonczoltatni, mintsem hogy német főtisztjeikről lemondjanak és papoknak alávessék magukat. Látjuk hogy a horvát nemzetiség eszméje akkor még nem tett hódításokat, és hogy a horvátokkal azonos fajú határőrök a német kommando szóval, a német rendeletekkel, s német főnökeikkel megbarátkoztak, de az összetartozand óság a horvát néppel még akkor idegen fogalom volt előttük. A karloviczi béke idejéig a határvidék csupán csak az említett varasdi és károlyvárosi generalatusból állt. Létezett ugyan még a Kulpától délfelé a petriniai és Kulpa-határszegély, melynek főkapitányjává a horvát rendek 1696. a bánt nevezték ki, de ezen vidék csak később tágíttatott hódítások által, úgy hogy itt a báni végvidéki ezredeket fölállíthatták. A XVIII. század első éveiben a határvidéki rendszer a Tisza és Maros mellékére is átvitetett, minthogy a karloviczi