Századok – 1876

PAULER GYULA: Thaly K. „Bercsényi M. levelezésé”-nek ismertetése 140

KÖNYV ISME RTETÉS. 145 Ortvay Tivadar ily munkával fog megajándékozni. Megírta: »A horvát-slavon-magyar határvidék kifejlődésének logikáját,« — aztán kedvét elvesztvén a munka folytatásához, megfosztott bennünket azon reménységtől, hogy a határvidékről, a magyar állam szempontjából írt történeti munkát kaphassunk. De e hiányt a magyar irodalomnak túlságos szigorral fölróni még sem szabad, mert Vanicsek munkája is első a maga nemében, Stopfer, Hitzinger és Hostinek munkái többnyire csak statisticai' és administrativ kérdésekkel foglalkozván, és az 1807. év előtt történetre alig pillantván vissza. A katonai határvidék területe maga, a miként ezt fejlődésének tetőpontján ismerjük, a legabnormisabb alakúiások egyike, és a Zermagnától, az arany Bisztriczáig, azaz : az adriai tengertől, Oláhország nyugoti határáig és Bukovináig terjed, hosszú keskeny vonalban, a magyar korona országainak déli szegélyét elválasztván az anyaországtól. Ezen egész területnek központja nincS, és nem is volt, nincs egységes története, nincs political nemzete. Népélet itt nem fejlődhetett ki, mert azok , kik e területet lakták, csak rendeletek által kormányoztattak, ezen rendeletek azonban csupán csak katonai czélokböl indúltak ki, és a katonatisztek által magyaráztattak. A fönálló rendszer mellett, megengedjük, jó katonák neveltethettek, de polgárok, hazafiak bizonyára nem; az első bosniai szökevények, uskokok és morlákok, kik a XYI-ik században Felső-Slavoniában megtelepedtek, és a határvidéki véderő első anyagát képezték, sokszor alig egy hajszállal voltak különbek a rablóknál; mesterségük a folytonos harcz a törökök ellen, és lia ilyenre nem volt alkalom, mások ellen. Ezen emberek a katonai és határvidéki administratio érdeke szerint gyakran egyik helyről a másikra költöztettek át, nem volt idejük, földjüket megszeretni, sokkal inkább szerették biztos zsoldjukat melyből éltek, és lia az akkori desperatus osztrák financziáknál néha 3—4 évig elmaradt, a derék harczfiak önsegélylyel éltek, és vettek mindent a mit, és hol találtak, a tulajdonjog fölött nem sokat töprenkedvén, a miből a leggyönyörűségesebb kis háború keletkezett a félelmetes török láttára. így ne csudáljuk, hogy a katonai határvidék történetének nagyobbik fele nem egyéb, mint élelmezési kérdés. Maga Vani-Századok. 10