Századok – 1876

SALAMON FERENCZ: A magyar hadi történethez a vezérek korában - I. 1

8 A MAGYAR 1IADITÖRTÊNETHEZ A VE2.ÉRKK KORÁBAN. sok részben avúlt rend, az úgynevezett slendrián, szívósságot kölcsönöz. Ezen rendszeresség és conservativismus túl vive sok liátránynyal járt ; de egy második gyökérszála volt az annyi vihar ostromolta vén birodalomnak. Mihelyt jó vezére akadt, életrevalónak bizonyult be. A görög hadsereg a X. században a traditiók mellett, tanúit sokat ellenségeitől is. Érdekes, hogy különösen az úgynevezett scytlia népektől kölcsönzött fegyvernemet ; kengyelt, nyerget s más szereket és sok részben tactikát is. Leo idejében majdnem egészen lovas a görög sereg, holott a hajdani római sergek, még az első császárok alatt is, gyalogok voltak. Lovasokúl sok századon át leginkább a barbár szövetségeseket és a gallokat használták. Hunoktól, bolgároktúl, avaroktól magok kárán tanúltak. — Míg a rómaiaknál, görögöknél a nyíl nem volt hadi fegyver, hanem vadászati és játékszer, Leo idejében a görög seregben, úgyszólván, ez a fegyverek királya. Két harmada a seregnek íjász s csak egy harmada tartja meg a régi görög »kontos«t, vagyis lándzsát. íme csak ezekben is, a taklikai fogásokat mellőzve, kitűnik, hogy Leo császár könyvének sokkal több része vonatkozik közvetve a lovas nomád népek szokásaira, mint a mikben világosan említi a magyart és bolgárt. De a magyarokról szóló szakaszok is csak úgy érthetők elég világosan, ha a görögökről írt fejezetekből az író sajátságos fölfogását pontosan ismerjük. A magyar csatarend leírásáról szóló rövid szakaszok, mint a melyek legjellemzőbbek, érdekes illustratiót nyernek a görög csatarenddel való összehasonlításban. Lássuk az egyik legfontosabb szakaszt: Előre bocsátom, hogy az idézendő hely görög szövege egészen azonos Leónál és Maurikiosnál, s azon két kézirati codexben melyeket a bécsi cs. könyvtárban olvastam. l) A magyarokrúl ezt írja Leo császár : »Csatában nem rendezkednek, mint a rómaiak 3 részben, hanem különböző csapatok*) Maurikios, Scheffer kiadása 263. lap.