Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

THAI-Y KÁLMÁNTÓL. 5 A hetedik, egy más előkelő hölgy : M o r g h a y Kata nevére , míg a nyolczadik »Egy német Vi 11 a 11 e 11 a nótájára: Ich hab vermaint. ..« költetett ; kilenczedik, »Az Palkó nótájára, kit az szeretőjével való haragjában szerzett.« Lélektanilag igen érdekes vers. A tizedikben, melyet ismét olasz dallamra szerze, »az szeretője liáládatlansága és kemínsíge felől panaszkodik. Egy S i c i 1 i a il a nótára.« A tizenegyedik az ismert szép tavaszi és végbeli dal : „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje..." mely tehát Balassa legrégibb énekei közül való. Hasonlón az akkori tavaszi füvelltetéskor, tehát valószínűleg még szintén egri katona-korában kelt a 12-ik számú, eddig ismeretlen vitézi és vígadó ének, melyet latínból, Marulusból dolgozott vala át. Nála ritka vígsággal zengi ebben Balassa : „Aggasztaló bánat, búszerző szerelem Távul légyen mitülünk, Jó borokkal töltett aranyos pohárok Járjanak miközöttünk ! . . . " A tizenharmadik éneket erdős, liavasos szülőföldétől s szeretteitől távol, a »pusztában, remete-módra tengődve« szerzé, s »özvegy gerliczé«-nek nevezi magát benne. Tán a hatvani, szolnoki törökök ellen táborozott ekkor az alföldi pusztákon, az egri vitézekkel. A tizennegyedik dal egy új imádott : » C h á k y Borb á 1 a« nevére szóló hosszabb és igen szép szerelmi ábránd. A tizenötödik egy lengyel ének nótájára, a tizenhatodik pedig egy középkori latin dallamra szól, mind a kettő érzelemben és képekben dús szerelmi költemény. A tizenhetedik hasonlókép, csakhogy magyar dallamra, — míg a tizenhetediknek vígan zengő nyolcz versszakában a költő a felett örül, »hogy megszabadúlt az szerelemtűi,« s 9-ik strópliáúl utána veti : „Szerzőm ez nyolcz verset víg és szabad elmével, Gyölésben indulván jó ruhás legényekkel,