Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

6 BALA.SSA. KS FÖLFEDEZETT VERSEI Hozzám hasonlókkal Vitéz iffiakkal, — Nem kesergő vénekkel." A tizenkilenczedikben titkon emésztő, magába fojtott szerelmi tüzéről panaszkodik ; ebbeli gyötrelmei növekedését zengi a huszadikban is, mely utóbbi vers egyébként »Az Toldy Miklós nótájára« íratott. A buszonegyedikben szintén szerelmi bánatát kesergi, míg a huszonkettedik elmés kis alkalmi vers, egy ajándékban küldött nyakék mellé: »Huszonkettődik, kit egy násfa felett küldött volt szeretőjének, kire pelikán-madár volt följegyezve.« A huszonharmadik, mely ismét »olasz 11 ó t á r a« Íratott, megnevezi imádottja nevét is; e hölgy a Balassa jószágaival szomszédos Likava és Rózsahegy várakat bírt Lepoglavai Krussitthcsalád sarja volt. Ugyanis a versfők nevére szólanak : »K r v s i t Ilon a,« kinek »aranyszínű hajába,« »kaláris-szabású ajakiba« és »gyönyörű beszédinek zengő szavába« szerelmes lesz a lángszívű Balassa, és szép dalt ír hozzá. Talán az ezen hölgy küldötte bokrétáról zeng a közvetlenül reá következő (huszonnegyedik) ének is : „Most adá virágom nékem bokrétáját — Magához hasonló szerelmes virágát." stb. Ez érdekes dalnak szerzési évét is megtudjuk a végstróphából : „Ezerötszáz és hetvennyolca esztendőben Egy szerelmes helyen hogy volnék rejtekben: Az adá virágát akkor én kezemben." Ez tehát a•/. alábbi huszonhetedik számúval együtt Balassának évszám szerint megjelölhető legrégiebb költeménye. A huszonötödikben kedvesétől válásán kesereg ; a versfőkből »L o s o n c z i An n a« név jő ki. E hölgy az 1552-ben eleett temesvári hősnek leánya volt, ki is egymásután többször menvén férjhez, — Balassa ifjúsága, vagyis e dal szerzése idejében tán épen szép liatal özvegy lehetett.