Századok – 1875

Beöthy Zsolt: Toldy magyar költészeti kézikönyvének ismertetése 710

KÖNYVISMERTETÉS. 711 szellemünk fejlődése egészben ne érdekelhette volna ; de bizonyos, hogy érdeklődésének fölgerjesztésében legalább is annyi része volt erős nemzeti érzületének, mint régibb irodalmunk előtte fekvő néhány kiválóbb termésének. Mi volt tulaj donképen az az irodalom, melynek története megírására fölbuzdúlt? A régibbről emlékeztünk. A XVIII. század utolsó tizedeiben jelentékeny kiterjedést vett, műfordító irodalom (munkásságuk legmaradandóbb emlékei ehhez soroztatják úgy a francziás, mint a deákos iskolát) kétségtelenül megnyitotta az ízlés-nemesítés csatornáit, sok új eszmével gazdagította a magyar szellemet, a költészetnek számos formáját ültette át, és szabályát juttatta érvényre; a népiesek jogot követeltek a nemzeti formáknak s magyar tárgyakkal és észjárással igyekeztek megfelelni a magyar ízlésnek ; az új iskola a külső formának derekasabb kezelésével, csiszoltabb nyelvvel, tinomúltabb ízléssel s tán az idegen minták irányában kevesebb szolgaisággal dolgozott : de maradandó, absolut becsű munkát, melyben az unokák is édesen tudnának gyönyörködni, egyik sem igen hozott létre. Egész idejökbűl csak Csokonai az, ki ma is hat és hatni fog még igen soká. Századunk első tizedeiből (Toldy föllépése előtt) kiemelkedik mindenekelőtt Berzsenyi, ki ódai szárnyalásában— az antik képek kötelékeinek s a még készülőben levő nyelv súlyának daczára — oly regiókig emelkedett, hova eddigelé alig tudta követni egy utóda is. Mögötte érdekelhették az irodalom Ízléses barátját Kölcsey gyöngéd ábrándjai s a Kisfaludyak derék nemzeti színe. Katona s a már megszületett és kinyomatott legkitűnőbb magyar tragédia még ismeretlen. Az egész irodalmi életen Kazinczy nagy szelleme uralkodik. íme az irodalom, melynek búvárlására, fejtegetésére, ismertetésére a fiatal Toldy, ki annyi másnak példájára az 1821-ki »Szépliteraturai Ajándék«-ban szintén versen kezdte, az öreg Virág Benedek és Kazinczy hatása alatt rászánta magát. Irodalom-történeti tanúlmányokhoz, s német bevezetésekkel és életrajzokkal ellátott »Handbuch der ungarsicheri Poesie« czímű anthologiájának előkészítéséhez fogott, mely 1827—28-banjelent meg. Czélúl tűzte maga elé egy, eladdig majdnem ismeretlen mívelődés eredményeivel megismertetni egy felől a külföldet, mely arról mitsem tudott (maga jegyzi meg egy helyen, hogy