Századok – 1875

Szabó K.: Egy székely örökségi per 1635-1538-ban 592

590 egy székely örökségi per. Tóth Jánosnak. Attól az időtől, tudniillik néhai Lajos király idejétől fogva pedig, — a mikor János király mint akkori vajda, s az alperesek, mint hűtlenek és lázadók közt voltak ugyan, de Ferdinánd és János király között még nem voltak viszálkodások, melyekről szól az elfoglalt jószágok visszaadására hozott országgyűlési végzés, az alperesek a peres jószágot soha sem hírták, csak mikor Ferdinánd király vett erőt Erdélyben; minthogy akkor is, mint előbb is hűtlenek voltak, és utoljára is, nem régen hatalmasúl foglalták el kezeikből, míg ő maga, valamint néhai testvére János és annak árvái soha sem voltak hűtelenek. Szeretné azért, — mondá, — megérteni, mi okon kellene őket megfosztani azoktúl a jószágoktól, melyek különben is néhai atyjáéi Tóth Miklóséi voltak, melyeket Lázár András, a felperesek atyja, ki ezen jószágokra akkor is mindig áhítozott, jogtalanűl és hatalmasúl foglalt volt el, úgy, hogy midőn egykor Tóth Miklós betegen feküdt majosi birtokában, háza ablakán egy zacskóban 200 forintot vettetett be, de a mely jószágok később az ő néhai testvérének Tóth Jánosnak hű szolgálataiért vissza lettek adományozva. S midőn a bírák kérdezték, hol van a levél, melylyel azon jószágok visszaadattak, előmutatá Szapolyai János vajdának pergamenen nyílt alakban függő pecséttel kiadott 1521-diki kiváltság-levelét, mely bizonyítja, hogy említett Tóth János a hűtlen Lázár Jánostól és Ferencztől elkobzott, s a vajda által neki adományozott kisfaludi jószágba minden ellenmondás nélkül beigtattatott s annak örökös birtokában a vajda bírói tekintélyénél fogva megerősíttetett. 1) A törvényszék ekkor őt kiküldvén, az alperes Lázárokat szólíttatá be, s kérdezé tőlük, mily oklevéllel igazolhatják, hogy azon jószágok őket igaz jogon illetik s az említett zavarok előtt is aző birtokukban voltak ? Mire azok hasonlóan pergamenen, nyilt alakban, függő pecséttel kelt két kiváltság-levelet mutatának elő, kinyilatkoztatván, hogy jóllehet ők a felperes által szemökre hányt hűtlenséget nem tagadhatják, de már a királyi felség nékiek azért kegyesen megbocsátott, a jószágok pedig őket a bemutatott levelekben foglalt jogon és czímen illetik, s azokat a ') Lásd : Függelék I. sz.