Századok – 1875

Szabó K.: Egy székely örökségi per 1635-1538-ban 592

590 egy székely örökségi per. mával bárki által bármi módon elfoglalt jószágok mindenkinek, még a hűtleneknek is, kik a király hűségére visszatértek volt vagy most visszatérnek, visszaadandók ; ők nem illetéktelen bitorlók, hatalmaskodást nem követtek el, a felpereseknek kárt nem tettek s az egész keresetben ártatlanok. A felperes ez ellen azt vetette, hogy a Lázárok Kisfalndot az említett országgyűlési végzés, s a királyi kegyelem erejénél fogva el nem foglalhatták volna, minthogy azon helységet a felperes Szentgyörgyi Tóthok már a János és Ferdinánd király közötti villongások ideje előtt is bírták, mire nézve a szék kapitányának, bíráinak és esküdtjeinek tudomására hivatkoztak. A szék ítélete így hangzott : Minthogy a szék bírái magok is tudják, hogy a felperesek a kérdéses helységnek már a két király közötti villongások ideje előtt is birtokában voltak, az alperesek azt az említett országgyűlési végzés és királyi megegyezés erejénél fogva visssza nem foglalhatták, hanem ha vissza akarták foglalni, tartoztak volna törvény útján keresni, minthogy az ország végzése s a király megegyzése nem az azelőtt, hanem a mostani két király közötti zavargások alatt elfoglalt jószágok visszaadásáról szól. S minthogy az alperesek a törvény és országos szokás útján kívül foglaltak, azért a felperesek javára a székely hatalmaskodás bírságában 24 márkában marasztaltatnak el, a felperesek pedig utasíttatnak^ hogyha kárukat meg akarják téríttetni, a törvény útján keressék. A szék ez 11 ítéletével egyik fél sem lévén megelégedve, az ügyet a vajda törvényszéke elébe fellebbezték. A pert akkori szokás szerint Maros-szék saját küldöttje Harasztkereki Nagy Péter széki esküdt bíró által terjesztette a Fogarasban 1535. április 23-dikán tartott vajdai törvényszék elé, mely ezen ügy tárgyalását Majlád vajda perhalasztó parancsa következtében, csak azon évi november 6-dikán vette föl. Ekkor a vajdának Segesvárit, a székelyek és szászok közgyűlése alkalmával tartott törvényszékén, — melynek tagjai voltak a vajda, Martinuzzi György váradi püspök, kincstartó és tanács úr, Tomori Miklós budai várnagy, Babai Péter alvajda, Körösi Ferencz vajdai főjegyző, s ezeken kívül némely erdélyi nemesek és székelyek, — a felperes Szentgyörgyi Tóth Mihály, Yalamint az alperes Lázárok ügyvédjükkel együtt jelentek ugyan