Századok – 1875

Wertheimer Ede: Ranke Lipót (Tanúlmány) 583

586 ranke lipót. ben sem nyilvánított oly tulajdonságot, melyet ebben ragyogóan nem fejtett volna ki. — Ha áll az, mit állítnak, hogy vajmi gyakran regény helyett történelmet olvashatunk, akkor, hogy regényt olvassunk a pápák történetét kell kezünkbe vennünk. Az érdekes személyiségek mily sokasága, a szenvedélyek hányféle változata ! Tisztán s nyiltan van előttünk a római udvar ; bensejébe tekinthetünk, misem maradt rejtve előttünk. Borgia Caesar gazdálkodása, X. Leónak gúnyolódása s visszaélése az emberiség vallásos érzelmeivel, ő szentsége udvarának sáfárkodása, a nepotismus garázdálkodó tülekedése — mindez szemmel láthatóan, de mérséklettel, higgadtan s méltóságteljesen vagyon elbeszélve. Banké elnézéssel viseltetik a szenvedélyek, az emberi tévedések iránt, s valóban, ki csak némileg ismerős az anyagi élettel, helyeslendi e józan mérsékletet. Ezért foglalt el oly ellentétes álláspontot Németország két legnépszerűbb történetírójával : Schlosser és Gervinussal szemben, kik mindketten a kérlelhetlen rigorismus szempontjából ítélnek. Schlossert, Gervinust nagyra becsülhetjük, de be kell ismernünk, hogy a történetírás legszükségesebb kellékeivel : nyugalom s mérséklettel nem bírtak. Mint erélyes és hatalmasan kidomborodó jellemek szellemüktől elkapatva, képtelenek valának semlegesen beleélni magukat más emberek gondolkozás módjába. így mi más az eredmény, minthogy a történelem egy nézetnek vissztükre, holott annyiféle fölfogás gyúpontjának kell lennie. Macaulayról bizonyára senkisem állítandja, hogy a legobjectivebb történetíró, de mindenütt világosan, határozottan nyilatkozik a történetíró hivatásáról. »A történetírónál legfontosb szellemi és erkölcsi tulajdonokkal, — mondja egy Mackintosh fölötti tanúlmányában — teljes mérvben dicsekedhetett. Emberek s pártok fölötti ítéletben kiválóan gyengéd, higgadt s pártatlan vala.« Banké is mindent megmozgatott, az igazat kipuhatolandó. Az »újabb történetírók kritikájá«-ban ') számot adott búvárlatinak módjáról, és senki sem olvasandja ez iratot élvezet nélkül. Ő volt, ki legelőször hangsúlyozá, hogy az újabb történetre nézve igénybe kell venni az egykorú diplomácziai ira-»Kritik der neueren Gesehiclitschreiber 1824.«