Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

26 BALASSA ÉS FÖLFEDEZ liTT VERSEI Rimay összegyűjtött müveihez csatolt függeléknek mindjárt legelején, valamennyi kiadásban : csakhogy — mint »i n c e r t o a u t h o r e«, bizonytalan szerzőtűi eredett.*) E bizonytalanságra okot pedig amaz 1604-iki másoló adott, a ki ez éneket Balassa hátrahagyott kézirataiból leírván : végstróphájába az eredeti évszám helyére, — mint akkoriban gyakori szabás volt, — saját idejét, vagyis a lemásolás évszámát iktatta, ekképen : „Mikor a madarak Fákon fészket raknak, Tavaszszal, zöld erdőben : Béjárván sok földet, Bujdosó fejemet Megnyúgotám egy völgyben, — Ezeket úgy szerzem, Igycmet kesergéni Az ezerhatszáznégybe n." És ez az utolsó sor ejtette tévedésbe a későbbi kiadókat, a kik jól tudván, hogy Balassa 1604-ben már rég nem élt: fölvették ugyan kiadványaikba az egészen Balassára illő, reá emlékeztető gyönyörű éneket, — de egyenesen az övéi közé iktatni nem merték. Most már talán odaiktathatjuk, visszaítélvén azt Balassa Bálintnak : mint a kinek énekei közé sorolja eddig oly gondosnak és lekiismeretesnek tapasztalt egykorú másolónk. Es ezt tévén, azt hiszem, nem nagyot vétenénk, ha e vers megmásított végsorának visszaállítását is megkísérlenők, pl. ilyképen : „O tszázkilenczvenegybe n", *) T o 1 d y F e r e n e z, a jelen értekezés felolvasásakor oda nyilatkozott, hogy a „Forog az szerencse . . éneket a XVII-ik század egyik nevesebb egyházi költője : P é c z e 1 i Király Imre szerzé, tudomása szerint. Nem lehetetlen, jegyeztük meg reá rögtön, de viszont az sem, hogy Király Imre csak a ve'gstróphában rejlő dátumot változtatta meg, illetőleg tette későbbre benne, midőn lemásold, mint ez az azon korbeli másolóknál széltére divatozik villa. Ennek lehetőségét nem vonta kétségbe Toldy sem, sőt részéről is fölhozott példákkal igazolta, — s értekezésein idevonatkozó tételeit fenntartandó knak nyilatkoztatá. T. K.