Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

THAI-Y KÁLMÁNTÓL. 27 a mely évszám mind az »0 c e a 11 u s mellett« irt bujdosó-ének keltével, mind pedig történetileg s versméretileg is leginkább találó és megegyeztetliető. E költemény után kéziratunkból ismét kiszakadt, nem tudni hány levél. Elég az, hogy hézag van, s a következő lapon egy jó terjedelmes, de kezdettel ma már nem bíró szerelmes vers áll ; majd ez után a Coeliáról szerzett 4. és 5. sz. alatti dalok ketteje olvasható egygyé foglalva, némileg változtatott elrendezéssel, — a mint talán maga a költő így, kétféleképen írta meg, s hű másolónk mind a két varianst fölvette. És ezzel Balassa Bálint verseinek végéhez jutottunk. Általános visszapillantást vetve most már Balassának a jelen kézirat által megismert, összesen mintegy nyolczvan költeményére, — ide gondolva továbbá az eddigi kiadásokban foglalt 24—25 énekét: bírni véljük az összbenyomást róla; s elmondhatjuk, hogy most immár ismerjük őt minden oldalról, egész valójában, a minő az életben és költészetében volt ! — Viszont az is elvitathatlan, hogy míg Balassa eddig kiadva lévő énekei után főként vallásos irányú költőnek tartatott : addig kútfőnk tartalmából azon meggyőződésre kell szükségkép jutnunk, hogy ő kiválóan a szerelem dalnoka vala, — s csak másod rendben vallásos, úgy hazafias és hősies irányú. A mi pedig magát az embert illeti : igen találóan jellemzé őt koszorús Toldynk múlt évi értekezésében, hogy Bálassa : »úr volt, egy gazdag és régi ház büszke üa«, s »e mellett költő minden íze; érzékeny, heves, de sértett kebel is, s azért méginkább sérülékeny.«*) Igen, ilyen volt ő : érzékeny, és hevesen érző ; de a mellett, a mily gyorsan felgyúló volt érzelme, — ép oly gyorsan ellobbant az, vagyis inkább a legelső véletlen alkalomnál tárgyát változtatta. A kiért ma még epedve rajongott : holnap már egy esetleg megpillantott íij szépség egy kegyes mosolyáért elfordúla tőle, s emezért kezd vala sóvárogni, ismét az előbbeni hévvel. E változékony természetét legjobban bizonyítják magok váltakozó szerelmes dalai; sőt ezeknek versfői, mint láttuk, számos imádottjának tartották fenn nevét is. *) Századok, IS73. évf. 310. 1.