Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

THAI-Y KÁLMÁNTÓL. 25 Semez, sem a második, »Segítségül liílak téged jó Istenein...« kezdősorú istenes-ének nein foglaltatik Balassa kiadva lévő vallásos versei között. Ezen utóbbinak tartalmából úgy látszik, mintha a költő már hazájába visszatérte után szerzette volna. Ellenségeinek— tán ismét felújult — rágalmairól s ellene irányzott »practicái«-ról (rokonainak üldöző pörei ?) keserűen panaszkodik, és kéri a Jehova-Istent, hogy óvja őt : „Ne lássa ellenség veszedelmemet!" Ez után a kézirat elején levő 2-ik számú, »Christina nevére« szerzett dal, stróphárúl stróphára, szórúl-szóra mégegyszer le van írva, nemkülönben a 42-ik szám alattinak czíme is, — ú. 1. tisztán a másoló feledékenységéből. Azonban az utóbb említett hibás ezim alatt már nem az azon számú szerelmi dal : hanem egy eleddig ismeretlen, inkább vallásos ének olvasható. A megpróbáltatások megszűntetését s erőt és áldást kér ebben Istentől ; s odateszi végéhez : „Egy ifi ú, úton jártában, Sírván keserge ö magában ; Holott szerelmesit gondolván, Vagyok gyakran könyhullásban. Többé nem láthatván — M a lgrudiánt mondja fohászkodván. " Lehet, hogy költőnk korábbi versei közül való. Azonban utána megint egy oly liosszabb|ének következik, a melyet már határozottan »bujdosásába 11«, vagy mint felváltva említi ebben is: »számkivetésében« szerzett. Ez ama »Forog az szerencse...« kezdősorú, a XVII. és XVIII-ik század folytán általában oly igen kedvelt gyönyörű ének, melynek versfőiben a »Fer end um et sp er an dum« jelmondat rejlik, s mely elegiacus hangulatánál, költői szép leírásokkal váltakozó örök igaz axiómáinál, találó képleteinél, és lágy csermely módjára csörgedező dallamosságánál fogva, az összes bujdosó-énekek egyik legszebbike. És ezen énekről, melynek minden íze, minden szava, egész verselése Balassára emlékeztet : eddig nem tudatott, hogy kitől származik ; mert ott van ugyan a Balassa és