Századok – 1875

Waltherr Imre: A Zaah nemzetség és a Saagiak történeti tanúlmány 253

2(50 À ZA.AHOK ÉS SA AGI AK. Kcsző (Kezeu) Tamás fiától Lőköstűl, a kodrozói (Kondrozou) bii'tokrészt ; végre a föntebb már említett Beyai Deseu fiától Simontál az ezt megillető derencsi birtokrészt vette zálogba. Ság iránt előszeretettel viseltetett ; legalább ama tényből, hogy itt kastélyt építtetett, szőlőt ültetett, s a község jólétének emelése tekintetéből vásártarthatási engedélyt eszközölt ki a királynál, — mindenesetre az következtethető. Elhánytának idejét az oklevelekből határozottan kitudni nem lehet ; bizonyos azonban, hogy Ság vásártarthatási engedélyét 1354-ben kapta, s az ugyanezen oklevélre 1365-benvezetett királyi ájabb megerősítésben János mester már mint elhányt említtetik : halála tehát az ezen évek közötti időszakra esik. Mielőtt a család ösmertetésében tovább haladnánk : nem mellőzhetem el az olvasó figyelmét egy köztörténe lmileg nevezetes, és a diplomaticára nézve is kiható jelességü mozzanatra felhívni. Némely történetíró azt állítja, hogy Nagy-Lajos a Boszniában elszaporodott patarenusokat kegyes úton, hittérítők által iparkodott az elhagyott vallásra terelni ; épen a föntebbi pontban említett oklevele azonban mást mond, jelesül azt, hogy a Boszniában összesereglett patarenusok és eretnekek a régi vallás nem csekély kárára mód nélkül felszaporodván, ő, Lajos, azok kiirtására erős haddal ment, melynek egy részét személyesen vezényelte, másrészről pedig Miklós esztergomi érseket s királyi cancellárt, — kinek örizete alá volt bízva a királyi pecsétnyomó mindkét példánya, — úgy Miklós ná dort küldötte az ország többi főnemeseivel, zászlósaival és előkelőbbjeivel ; mely alkalommal történt aztán, hogy említett Miklós érsek némely szolgái, előre kiszámított gonoszságból, a két pecsétnyomót ellopták *) ; nehogy tehát e pecsétnyomók elsikkasztása folytán az ország lakosainak jogaira nézve veszedelem származzék : Lajos, tudvalevőleg újabb két pecsétnyomót rendelt vésetni, melyekkel az általa kiadott régibb keletű okiratokat megpecsételtetni rendelte, meghagyván, hogy az újabbvésetű pecséttel meg nem erősített *) A pecsét elveszéséről megemlékezik Bonfin, dec. II. 1. 10. — és Werbőczy part. II. tit. 14. §. 19. (A Kapyvári Kapy-csalad is bír egy ily eredeti oklevelet Lajostól. S z e r k.)